Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

,,Imádlak népszabadság Te égi származás E földön nincs hozzád Hasonló eszme más. En élni, igen élni kívánnék éretted, De ha kell, felszentelem E fiatal életet. Piros véremből ekképp Piros rózsa terem, A szabadság rózsája: Föláldozott életem.'''' (Szabadság, 1849. máj. 28. Lippa) Korábbi általános halálvágya helyébe, az a korántsem elvont eszme lépett, hogyha kell elszánta életét áldozni hazája szabadságáért. (Elszántság, 1848. jún. 15. Temesvár) Meghalni — harcban, nem rest párnák közt, vagy idősen, unokái körében kívánt. (Meghalni, 1848. szept. 1. Pápa) A hazával, a hazaszeretettel foglalkozó verseiben ekkor talált igazi hangra, a hazáért cselekvő tevékeny hazafi számára a haza fogalom belsővé vált. A gyermek haza iránt érzett szerelmét, ami az Érzelem-bimbók verseiben még inkább csak szokásos szólam, mint igazi, átélt érzelem lehetett, ezt már 1846-ban a kötelességtudat, egy általános, teret kereső tenniakarás váltotta föl hazafias költeményeiben. (Szerelem, 1844. jan. 15.) (Költő imája, 1844. jan. 15.) (Hazám, 1846. nov. 30.) A Vándor-hangok ciklus versei mutatják, hogy hazaszeretete — ami akkor egy nemzeti közösségért vállalt harcot jelentett — kiteljesedett, kibővült Nagy Iván hazafogalma, a nemzeti közösség mellett jelentett egy természeti környezetet is. Megismeri, hisz bejárta csapatával a Dunántúl és a déli vidékek, az Alföld tájait, és több hangulatos tájleíró költeménye (melyekben reális tájábrázolás mellett törekszik egy hangulat, lelkiállapot kifejezésére is) születik ekkor. Különösen a Balatont (melyet verseiben magyar tengernek, hazánk tükörének nevezett) és az Alföldet, a gyönyörű rónaságot (a pásztori élettel, a gulyával, a nyájjal, a ménessel) tartotta a magyar lelket legjobban kifejező tájaknak. (14, 15) (A Balaton, 1848. szept. 8. Keszthely) (Mit regélnek, 1848. szept. 16. Keszhtely) (Átléptem, 1849. jan. 3. Szolnok) (Gyönyörű, 1849. jan. 5. Kunhegyes) Egyben szülőföldjét is jelentette ez a haza, ahogy egy verstöredékében fogalmazta: ,,a földet, hol bölcsőm ringatták", a tájat, ahová a csatamezőről is vágyakozott: 75