Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

Utal ez a műve költészetének arra a már említett jellemzőjére, hogy versei egy csoportjával a körülötte levő világra reagált, érzelmi választ adva az eseményekre. Különösen a szabadságharc alatt írt költeményei ilyenek, a külső körülmények, mintegy versbe kényszerültek. Bizonyítva verseinek közéleti indíttatását és célját, példázva e költészet realista jellegét. Költői tevékenységének másik, ugyancsak izgalmas irányát szintén versben is megfogalmazta : „Az én múzsám leggyakrabban Az elmúlt időkhöz jár, Talán a jobb kornak vége van? S a jövőtől mit sem vér." (Az én múzsám, 1849. márc. 27.) A múltba tekintésnek, a (visz-) emlékezetnek kiemelkedő szerepe volt Nagy Iván költészetében. Mutatja ezt az is, hogy külön versekben foglalkozik e témával. (A visz-emlékezet, 1849. aug. 9. Pöstény) (Mi a visz-emlékezet?, 1847. szept. 8. Balassagyarmat) (Az emlékezethez, 1849. ápr. 2.) (Az emlékezethez, 1849. aug. 4.) Az emlékezésnek — a költészetében betöltött szerepét kutatta és fogalmazta meg e versekben, és összegezte ily módon: ,,az emlékezet e legkamatosb kincs segítségével múltakba ragad lantom." Az emlékezésnek, a múltba tekintésnek két fontos jelentése volt Nagy Ivánnal. Utal jelenről alkotott véleményére, és mutatja érdeklődését a történelem iránt.

19 A jelentől való elfordulásából a prózai valóság, a kalmár világ kritikája olvasható ki, melyről véleményét rövid kis négysorosban foglalta össze: „Föl van költve háborgó érzetem Felkölté a képzelet Látom az anyagias emberek Önző szívén a telet." (Kalmár-világ, 1848. márc. 20. Pozsony) De már előbb is, más témájú verseiben is, felháborodottan szólt az „önzés szenynyéről". (Fürdőben, 1847. aug. 28. Zsély) Ezzel a korszellemmel, az önző érdekeken alapuló széthúzással szemben, egy más értékrendszert, az egyetértés eszméjét állította, első pozsonyi tartózkodása alatt (1847. júl. 20.) született A király dombon című versében: „Itt mondom el polgári imám Oh hallgasd meg azt kegyes ég Adj egyetértést nemzetembe Hogy ne dúlja szét az egyenetlenség! 79