Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

Hogy egyetértve dicsőén Menjen véghez a nagy átalakulás, Mert a rút egyenetlenség az, Mi a nemzetnek örök sirt ás." Pozsony és általában a polgárság lakóhelye : a város, de főként Pest (mit e verseskötetben és Naplójában is ,,az ország szívének" nevezett) nagy meghatározó élményei közé tartozott. Jól látta a nyomort, a megosztottságot, egyenlőtlenséget — ahogyan erről egy városi témájú elbeszélésében, „Az ördög úti jelentésében" (1846) be is számolt.

20 Ennek ellenére és ezzel együtt a várost a polgárosulás és műveltség bölcsőjének tartotta. Tanulságos ebből a szempontból már az a zsengéje is, mely egy pályamunka lett volna a kor jelleméről és romlottságáról. De ahogy megjegyezte „nem volt kedvem e száraz versenyre s így e munka kidolgozatlanul, bevégezetlenül maradt." Még egy körmöczi arany sem tudta arra ösztönözni a diákot, hogy véleményével ellentétben bizonyítsa a kor (a civilizáció, a kultúra hatására) a romlottság kora, és ugyan „Futó tekintetre úgy látszik mintha polgárosulás és míveltség a romlottsággal karöltve járnának", de ebben egy értékrendszer váltás következményeit látta csak.

21 Nagy Iván a városi létet ismerte és szerette, teljes egészében a városi életmódhoz ragaszkodott, s ebben az értelemben igazi polgár volt. Megerősíti ezt az is, hogy mindössze csak két verset írt a faluról (a témák között a legkevesebbet), és ezt is csak az alatt a kényszerpihenő alatt, amikor megszabadulva a theológiai pályától, éppen új terveit szövögette. (Napló, 1847. aug.) A falut szépnek, de unalmasnak tartotta („megcsömörlött faluzás"), és olyannyira idillinek festette (emberek és állatok békés együttélésének a szent természetben), hogy csak azt bizonyította: nem ismerte a falusi életet. (Falusi élet, 1847. aug. 11. Pöstény) (Falun a hajnal, 1847. aug. 14. Sz. Kovácsi) 1847-ben megfogalmazott polgári imájából, óhajtásából egy évvel később nagyon határozott polgári eszmények, reformok követelése lett: — Irodalom, művészetek, ipar, technika fejlesztésén — egyaránt kell munkálkodni.

22 (Miért nem ? 1848. febr. 28. Pest) — Szabadság, egyenlőség, függetlenség — mely eszményeket, 1848-ban, Pozsonyban már-már megvalósulva is látta : „Ki hitte volna, hogy a mért Három századig küszködénk A szabadság, egyenlőség Ismét legyen a miénk. Függetlenek leszünk Bécstől, Saját kormányunk lesz Budán, S a dicsőség arany napja Ismét ragyogni fog a hazán," (Március, 1848. márc. 18. Pozsony) 80