Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

Nagy Iván ettől kezdve, 1838—1849-ig rendszeresesen írt verseket, saját bevallása és utólagos értékelése szerint ,, . . . puszta időtöltésből, titokban, de mondhatni inkább csak rímek voltak ezek, mert ha bennök költészet nincs, technika épen nincs, mert az utóbbira nem is adtam semmit, s nem is törekedtem."

10 S bár kísérletet tett Garaynál, az egykori Regélő divatlap szerkesztőjénél, hogy ezen munkáit is nyomtatva lássa, mert 1844-ben a Világ című politikai hírlap tárcájában Egy nópfaj honunkban című értekezése már megjelent. Hiába vágyott versei nyilvánosságára, elismerésre, mert „biz azok kosárban maradtak, Meg is órdemlettók." — így szólt értékelése, ahogy ő nevezte verseit, firkáiról.

11 Ennek ellenére mégis letisztázta, lemásolta, megőrizte verseit — maga mulatságára, visszaemlékezés okáért és bátor pontosan nem tudjuk mikor, mert két időpont is ismert, de biztos, hogy magányosan, társaság, elfoglaltság nélkül, időtöltés gyanánt. Az így megőrzött és fennmaradt verseskötetben található „Előszó helyett" c. bevezetésben a másolás idejét 1850 szeptemberében jelölte meg, vagyis Balassagyarmaton a bujáki bujdosás után és még nevelősködése előtt. Naplójában pedig már a Velencei út után, a nagyoroszi nevelősködés unalmas ideje alatt, 1852 nyarán írta: „Üres időmet rossz rím verseim leírásával töltöttem." Napló. 2. köt. 65. p.) E verseskötet Nagy Iván elítélő véleménye ellenére érdekes, értékes, több szempontból is igényt tarthat a nyilvánosságra, amit a továbbiakban a kötet szerkezetének és verseinek (főként tartalmi) elemzésével igyekszünk bizonyítani. Fontosnak tartjuk itt is hangsúlyozni, hogy nem verseinek esztétikai értékét, vagy irodalomtörténeti helyét vizsgáljuk. Nagy Iván verseit mint műveltségének kifejeződését, mint életútja egy szakaszának önkifejezési formáját tekintjük át. A kötet összesen 334 verset tartalmaz (Nagy Iván egész költői termését), a következő szerkezetben, ciklusokba tagolva: Első rész Érzelem-bimbók — 101 vers idő—kör 1838—1847 Második rész Kebel-forgácsok 32 vers idő—kör 1848. jan. 1. — 1948. aug. 16. Vándor-hangok — 167 vers idő—kör 1848. aug. 17. — 1849. szept. 9. Őszi-lombok —- 34 vers 1849. szept. 10.—1849. dec. 31. 334 vers Tizenegy éven át folyamatosan írt verseket, mondhatni gyermekkorától (13— 14 évtől), az ifjúkoron át felnőtt koráig, hisz 1849-ben, bujdosásában, visszavonultságában, amikor utolsó versét írja, 25 évesen már túl a forradalmon, szabadságharcon, honvédéleten. 1838 1839 1840 1841 1842 1843 1844 1845 1846 1847 1848 1849 1 1 1 1 3 14 14 3 17 46 32 167+34 A versek számának évenkénti bontásából kitűnik, hogy iskolai, irodalmi hatás, társasági élet, üres órák ösztönzése mellett, nagyobb jelentősége volt közösségi, 68