Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

A fordítás, olvasás és irogatás, versek gyűjtése mindig kedvelt időtöltése volt. Az 1840-es években főként népdalokat gyűjtött, több akkor induló, még helyét kereső, később neves történészhez, társadalomtudóshoz hasonlóan. Kapcsolódva ezzel a Kisfaludy-társasag által irányított néphagyomány gyűjtő, munkához, mely ebben az európai méretekben — Herder nyomán, Kölcsey hatására — fejlődő mozgalomban a néphagyomány mentést országos üggyé tette. 5 Két olyan gyűjteménye, ,,anthológiája" is fennmaradt, amely bizonyítja kötődését a mozgalomhoz: — Népköltészeti Gyűjtemény 12 füzetben, 1846/49. A 12 füzetből csak kilenc küldetett be a Kisfaludy Társaságnak 1846/47ben. E kétszáz darabos népdalgyűjtemény anyagának nagy része a Mátra és Zagyva vidékéről, főleg Nógrád megyéből, szülőföldje környékéről való. — Danák, víg, komoly, hadi és egyéb magyar dalok tára négy részben. Összeszerkesztette 1849. év október, november, december havában Nógrád vármegyében Bujákon, bujdosásában és bújában Nagy Iván. A dalokat főként Erdélyi: Magyar Népdalok és Mondák három kötetéből válogatta, (amely anyag összegyűjtésében maga is részt vállalt), de megtalálható ebben Tompa Mihály, Kisfaludy Károly versei mellett Petőfi több műve is, ki úgy látszik — nevének gyakorisága erre utal — ekkor már kedvelt költője volt. A 178 dalt a következő csoportosításban rendezte: víg dal 43, komoly 55, nemzeti- és hadi 50, bordal 50, — azaz, ahogy Nagy Iván kifejezte „szerkesztettem egy Anthológiát akkori ízlésem és felfogásom szerint."

6 (Napló 2. köt. 6. p.) S Nagy Iván ifjúkori felfogására jellemző volt egy alapos nyelvtudáson nyugvó klasszikus, és a magyar nyelv és népköltészet ismeretén alapuló nemzeti műveltségeszmény. Nem véletlen, hogy egyik első tudományos munkájában is a népköltészet nemzeti önismeretünkben betöltött elsődleges szerepét hangsúlyozta: „Nemzetünknek valamint eredete, vagy egyéb viszonyai, nemzeti szokásai, erkölcse, szóval: ősi jelleme is ismeretlen előttünk . . . Népköltészetünket hiszem én a legbiztosabb, és ma már egyetlen /orrásnak, melyből ősi regélyészetünk legvalószínűbben földerülhet. . . A nyelv, mely a nemzetiségnek anyaeleme, és ekképp a nemzeti nagyság virulatának egyik forrása — egyedül jutott ránk ősi örökségül."

7 Kapcsolódva ezzel Erdélyi János ama véleményéhez, hogy történelmünk, nemzeti műveltségünk nyomait a néphagyományból kell s lehet kiemelni, s a nyelv, a népdal is a történetírás jelentős forrása.

8 Korabeli ízlésének megfelelően, tanulmányai alapján, olvasmányélményei hatására és nem utolsó sorban, külső ösztönzésre megszülettek első versei, melyekkel, mint korában a legtöbb ifjú, ő is megpróbálkozott. A legelső versét már a negyedik deák iskola osztályában (1838—1839) írta, Vácon. Ebben az évben ugyanis szállása „kedvező volt annyiban szellemi oldaláról, hogy mívelt hang uralkodott a háznál, esténként mívelt társaság gyűlt... A házi asszony és kisasszony és ott tartózkodó kisasszonyok magok is regény olvasó hölgyek lévén . . . Ekkor tettem versírásban is első kísérleteimet, írván pártolóm és buzdítom Wass Stanczi kisasszonyhoz egy neve betűivel kezdődő rossz rím versezetet." (Napló 1. köt. 29—30. p.) A művelt társaságban általános követelmény volt, a műveltséghez hozzátartozott, mintegy divat volt, hogy egy művelt fiatalember verset is írjon. S bár érezte, hogy nem született poétának, ,,hogy mégis verselni is akartam az ifjú kornak nálunk közös hibája."

9 5* 67