Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

melyet eddig könyvtára vizsgálata alapján jellemeztünk, szerves része művészetekkel való kapcsolata.

1 Jelen dolgozatunkban arra vállalkozunk, hogy műveltségének ezt a fontos összetevőjét, művészetekhez való viszonyát — további adatok és tények feltárásával, ismertetésével — vegyük szemügyre

2

. A források adatait — eltekintve a kronológiától — művészeti áganként, a következő sorrendben tesszük közzé: versei, színházi, zenei élményei, képzőművészeti érdeklődése. Esztétikai, irodalomtörténeti, művészettörténeti elemzés helyett az egyes területeken művelődéstörténeti jellegű megközelítésre törekedve, ilyen kérdésekre keresve választ: hogy milyen élményei („találkozásai") voltak, milyen tényezők hatására alakult és milyen tartalmú érdeklődése, és milyen szerepe volt a művészeteknek életében ?

3 Remélve, hogy a tények ilyen rendbeállításával Nagy Iván — választásban és alkotásban megnyilvánuló — művészeti ízlése is körvonalazható. Versei A művészetekkel, de főként a költészettel már gyermekkorában az iskolai évek (a „gimnáziális időszak") alatt megismerkedett, ahogy arra Naplójának első kötetében visszaemlékezett: „Az esztergomi iskolázás alatt télen kivált némi jót is miveltem, gyakran firkáltam és festegettem otthon, mi mégis később gyarapodásomra szolgált. Többi közt — mint emlékezem Fazekas Mihálynak 1836-ban megjelent versei kerülvén kezembe, azokból irkáltam le magamnak egy gyűjteményt." (Napló 1. köt. 24. p.) És összeállított saját használatra egy egész „iskolakorszakbeli" gyűjteményt, melybe nyelvészeti ismereteket, irodalmi érdekességeket, adatokat (,,Régi magyar írók és munkáik czimeit") és fordításokat írt és fűzött össze Nagy Iván, 1839—1844 között.

4 Ennek külön fejezete volt a magyar versek prosodiája, vagyis verstani ismeretek, méghozzá ezek is versbe szedve, például : — hosszú és rövid szótagokról, — a költői szabadságról, melyről többek között így szólt a tanítás: „Nemzeti nyelvünktől kell mindég kérni tanácsot." A magyar nyelvű nemzeti szépirodalom igénye iskolai szinten is megfogalmazódott. Az iskolai oktatás, melyben a költészet központi helyet foglalt el, a versek felé irányította figyelmét többek között azzal is, hogy követelmény és igény volt fordítások készítése, és a görög—római klasszikusok ismerete. így például, amikor a negyedik deák iskolát végezte Vácon (1840—1841), tanára „Cservenyi Alajos régi szabású piarista tót ember volt. . . Magyarul szabatosan nem is tudott . . . Magán szorgalomból Ovidiusból egy pár elégia fordítást adtam be neki, melyeket megtartott, és kiigazítva mértékét (mert magyarsága jobb volt az övénél), utóbb használt is a következő évbeli tanulói részére." (Napló 1. köt. 38. p.) Látjuk, hogy ügyesen, s magánszorgalomból is sokat fordított, de sokat is olvasott, ifjúkorában főként a magyar költők versei iránt érdeklődött': „A reggeleket és alkonyokat Petőfi, Erdélyi, Garay versei olvasásával . . . töltöttem el" — írja 1847). augusztusában, de a szabadságharc időszakában is, a meneküléskor, miután hadi könyveitől és Sárosi Arany Trombitájától megszabadult, megőrzi Kisfaludy Himfy szerelmei kötetét. (Napló 1. köt. 91. p. 226. p.) 66