Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

,,Irodalmi foglalkozás" (1850. augusztus 18.—1851. november 30.) Balassagyarmaton ez idő alatt rendbeszedte könyveit, rendezte a családi irattárat, és történeti tanulmányokat folytatott. A besorolástól való félelme és jövője iránti bizonytalansága, vagyis hogy hivatalt nem kaphatott, de nem is óhajtott, arra ösztönözte: fogadja el az akkor Orosziban élő gróf Berchtold család ajánlatát, s a gyermekek tanítójául kísérje őket Olaszországba, Velencébe. ,, Velence és Oroszi" (1851. december 3.—1852. október 24.) Velencébe Wenzel Gusztáv professzor ajánlólevelével érkezett meg az ottani könyvtár igazgatójához. A Magyar Tudós Társaság pedig Gritti életére vonatkozó adatok gyűjtésével bízta meg. Mindezek mellett laptudósításokat küldött e városról, mi meghatározó kulturális élményei közé tartozott. Hazaérkezve, Nagyorosziban már tevékenyebb életre vágyik, s hamarosan újból balassagyarmati lakos lett. ,, Ügyvédi pálya" (1852. október 25.—1855. augusztus 1.) Balassagyarmaton előbb Bodnár István segédjeként dolgozott, utóbb önállósította magát. 1854 őszén megismerte Csató Máriát, akit egy év múlva feleségül vett. Egyre inkább arra az elhatározásra jutott, hogy teljes egészében irodalmi munkásságából akar megélni, tudományos pályán kíván dolgozni. Ilyen független, jövedelmező álláshoz Toldy Ferenc segítette hozzá, Pesten az Egyetemi Könyvtárban kapott állást. ,,Könyvtárnokság (és családos élet)" 1855-től 1870-ig dolgozott az Egyetemi Könyvtárban. 1859-től mint első őr. Ezidő alatt bontakozott ki a pozitivizmus jegyében történetírói tevékenysége, s megszülettek legjelentősebb munkái. Kísérletezett folyóirat kiadásával is Magyar Tudományos Értekező címmel. 1870-ben Greguss Ágost után és személyes biztatására elvállalta az Országgyűlés Képviselőházi Naplójának szerkesztését. 1878-ban orvosi tanácsra beadta nyugalmi kérvényét s július 11-én végleg kiköltözött családjával Horpácsra, itt élt élete végéig. Bekapcsolódott a közéletbe, rövid ideig Horpács község bírája volt, majd inkább a megye művelődési állapota felé fordult figyelme, s ennek jobbításával foglalkozott: megyei monográfiát írt, részt vett a községek névmagyarosításában, múzeumalapításba fogott, melynek alapját több mint 5000 művet tartalmazó könyvtárával vetette meg. Nagy Iván életútjáról összefoglalóan azt tartjuk: szép kísérlet, folyamatos törekvés volt arra, hogy a változó társadalmi körülmények között tudatosan választott, vállalt értelmiségi szerepének eleget tegyen, megfeleljen, a kor változó kérdéseire életművével állandóan megújuló választ keressen és adjon. Nagy Iván egész életútját — mint műveltségének kifejeződését, bizonyítékát fogjuk fel. Átfogó műveltségének 5 65