Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Az 1200 fős nógrádi önkéntes mozgó nemzetőr zászlóalj felszereléssel való ellátása (1848. aug. 21–szept. 13.)

ténő kiosztás végett átveszi, de a hadjárat után a losonci nemzetőrségnek visszajuttatja. — „A megyei közönség a kincstár részére előlegezésképpen csupán a rendelkezése alatt álló 2400 pft erejéig gondoskodhatik a nemzetőrség ellátásáról. Hadügy minister úr azon kéréssel értesítendő, hogy ezen mennyiségből fedezhető élelmezési időt kiszámítva, a további élelmezésről gondoskodni méltóztassék."

9 Arra nézve semmi biztos adatunk sincs, hogy a Nógrádban július 20—21-én kezdetét vette nagy nemzetőr mozgósítás számbelileg hány embert érintett. Abból, hogy minden öt lajstromba vett nemzetőr után egy személy volt kiindítandó, mintegy 10 000 főre következtethetünk, mert csak így tehető ezek száma 2000-re. Az kétségtelen, hogy a megyei választmány jegyzőkönyveiből nagy lelkesedés hangulata árad felénk. Viszont az is igaz, miként arról Balassagyarmat mezőváros iratai tanúskodnak, hogy azt a végrehajtás során több tényező lelohasztotta. így Gyarmaton, épp a> fenti megyei választmányi ülés napján, július 25-én, a város keresztény és izraelita lakosai közös beadványt intéztek a nemzetőrség ügyeit intéző „vármegyei Kormányzó Fő Választmányhoz", amelyben előadták, hogy ,,az őrsereg öszveírásának kiigazításakor az öszvegyült népnek ingerültsége azon képzelődésben, hogy ha egynek menni kell, — menjen mindenki, annyira felhevült, hogy az öszveírást nem hogy kijavítani nem lehetett, de még bonyolódottabbá tétetett az által, hogy abban még többeket és olyanokat bé írattak, akik az őrseregben a törvény értelmében nem alkalmatosak. Számtalanok összve írattak, akiknek száz pengő forint jövedelmük nincsen", akik az árut hitelbe veszik, akik nagy családúak, akik ha távozni kénytelenek csődbe jutnak. Az egyik leglényegesebb kifogásuk az, hogy „csekély véleményünk szerint az közbiztonság tekintetéből ezen szerencsétlen időben városunk minden lakosát — mert házról házra öszve írva vannak — elvinni káros is lenne, mert — mitől Isten őrizz — szerencsétlenség alkalmával ki védelmezné a várost?" — Kérik tehát a választmányt, hogy „azon egyéneket, mint idehaza szükségeseket, az elmeneteltől feloldozni kegyeskedjen". A balassagyarmati népgyűlés azonban ekkor már nyitott kapukat döngetett. Ügyükkel a választmány még aznap foglalkozott és ezt írták rá kérvényükre: „erről már rendelés tétetvén".

10 Valószínű, hogy hasonló hangulat uralkodott a többi mezővárosban is. A vármegye vezetősége tehát józanul ítélte meg a lehetőségeket, amikor a hadügyminiszternél közbenjárt a július 13-i rendelet módosítása érdekében. Ennek is, de főleg a honti nemzetőrök siralmas váci táborozásának és ellátatlanságának hatására is, adhatta ki Mészáros Lázár azt a július 25-én kelt rendeletét, amely igyekezett rendet teremteni az országszerte hasonló jelenségek körében. Eszerint: „Az utóbbi időben kiindított nemzetőrseregek felállításánál tapasztalatlanságból nem úgy jártak el némely hatóságok, amint az célra vezető volna. Aggastyánok, beteges emberek, gazdasági, családi gondokkal túlterhelt egyének szinte kiindulásra kényszeríttettek." Ezért készítsenek a nemzetőrökről olyan kimutatásokat, amelyekből kitűnik azok katonai képességének és felfegyverzettségének foka, továbbá, hogy közülük hányat lehet önként vállalt, hosszabb ideig tartó katonai szolgálatra útnak indítani. „A kiindulásoknál kellő figyelmet fordítsanak arra, hogy ne mind a megyei vagy más hivatalnokok, posta-, só-, uradalmi tisztek, lelkészek, orvosok s a többi késztessenek az eljövetelre", mert azokra otthon is szükség van.

11 A hadügyminiszternek ezt a július 25-i 692. számú rendeletét a vármegye a.ugusztus 4-i választmányi gyűlése részleteibe menően elemezte és egybevetette a július 26-án és 30-án kiadott rendeletekkel is. Ennek eredményeként — felmérve 42