Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Muzeológia - H. Szabó Ágnes: A horpácsi Mikszáth-emlékház kiállításáról

Milyen anyag állt rendelkezésünkre? Kiindulási alapként saját gyűjteményünk darabjait vettük sorra. Bizonyos hányada, a bútorok, személyes tárgyak néhány szép darabja a már említett balassagyarmati emlékszobában nyert elhelyezést. Ezt a kiállítást — bár egy-egy relikvia mindenképp Horpácsra kívánkozott volna — nem bolygattuk meg. Gondolunk itt Murányi Gyula ötalakos szoborcsoportjára, mely Nógrád vármegye megrendelésére készült, hogy vele az írót — 40 éves írói jubileumán — szűkebb hazájának küldöttsége köszöntse. A szobor átadására Horpácson került volna sor, az ünnepség Mikszáth váratlan halála miatt elmaradt. A mű először került volna rendeltetési helyére, de az az érv győzött, amely szerint Balassagyarmaton sokkal többen láthatják. így hát restaurálással az előző kiállításban szerepelt és raktáron lévő készletből válogattunk, így is — helyszűke miatt — alapos megfontoltsággal kellett döntenünk a tárgyi anyagok sorsáról, tudniillik melyiket hagyjuk ki a kiállításból, bár — mint jeleztük — a legnagyobb területet szántuk enteriőrnek. A helyreállított bútorok közül itt hagy említsünk kettőt: az egészében faragott, gyümölcs és állatmintákkal díszített ebédlőszekrényt, s a nagyméretű, sokágú facsillárt. Az eredeti, korabeli anyagok között több képzőművészeti alkotást is tartalmaz gyűjteményünk, olyanokat, melyek egykor Mikszáth otthonának falát is díszítették. Közte Szinyei Merse Pál: Virágzó almafák с festményét. Természetesen ez is az enteriőrbe került. Rendelkezésünkre álltak továbbá fényképek és iratmásolatok, valamint az író műveinek számtalan kiadása. Meghatározott irányú gyűjtőmunkát is végeztünk. Mikszáth Kálmán hagyatékának nagy része a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és Kézirattára birtokában volt. Ez derül ki az akadémiai kiadványból is (Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán szellemi és tárgyi hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémián és tájmúzeumainkban — MTA Könyvtárának kiadványa 1963.) Megkeresésünkre az ott levő gazdag relikviaanyagot átadták gyűjteményünkbe. így a kiállítás számára páratlanul értékes új darabokkal gazdagodtunk. Mind mind olyan, amelyek kiállításban kort és embert felidéző hatásuknál fogva személyes közelségbe hozzák az írót a látogatókhoz. Ezek a tárgyak Mikszáth Kálmánné 1913-as leltárában szerepelnek, ekkor ajándékozta őket az Akadémiának. Fiai segítségével rendezte be a Mikszáth-szobát, mely a második világháborúig őrizte az író ereklyéit. Mivel a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára nem tudta megfelelő helyen a látogatók elé vinni, és tárolni sem ezeket az emlékeket, több emléktárgyat átengedett a tájmúzeumoknak (1953. Bgy., 1954. Horpács). A most ajándékozott több mint 50 relikvia számos darabja vagy igen régen, vagy egyáltalán nem került még közönség elé. Soroljunk fel néhányat a mellettük levő kísérőcédula segítségével, melyeket azért őrzünk, mert Mikszáth Kálmánné sorai e megjegyzések. „Szivar vágó, koppantó alakú. Farkas László ajándéka. — Vonatkozás arra, hogy mindig mondta, az utolsó jó találmány a koppantó volt." — „Mikszáth asztal társaság ezüst serlege." — „Jánoska sétapálcája" — „Szivar hamu tartó levél-bélyegekből összeállítva. Berci ajándéka apjának, ő állította össze." — „Ezüst gyufa tartó. Sz'entmártoni Radó ajándéka." — ezek a kiállításban is helyt kaptak. S egyet említsünk azok közül az ereklyék közül, melyeket kiállításban nem szerepeltetünk ugyan, de kedves darabja gyűjteményünknek. „Egy kis skatula a Bérezi fogával, melyből elbeszélés is van írva. (Bérezi fogai)." Múzeumi foglalkozások23 353