Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Muzeológia - H. Szabó Ágnes: A horpácsi Mikszáth-emlékház kiállításáról

nak, gyűjtemény ismertetőknek kedves színfoltja, ha novellát idézve a kis doboz is előkerül. A közgyűjtemények (MTA, OSZK, PIM) Mikszáth-anyagának (képi, írásos) feltérképezését követően a témához kapcsolódóan minden másolatot elkészíttettünk, így tehát együtt állt a tárgyi és dokumentumegyüttes, mely alapjában írásban is rögzíthettük elképzelésünket. S ebben a fázisban szükség volt a tér, a birtokunkban levő anyag ismeretében megtalálni azt a kiállítási formát, amely lényegében azonnal kínálkozott is ; a területet növelni kellett, amelynek egy módja volt kivitelezhető : térben kiugró paravános rendszer építésével kaphattunk nagyobb használható felületet. A lehetőségek feltérképezése után Mikszáth életének nógrádi vonatkozású elemeit vettük sorra, majd fogalmaztuk meg a tématervben és a forgatókönyvben. A tématerv termenkénti bontásban rögzítette elképzelésünk vázát. Már itt is jeleztünk eredeti tárgyakat, fotókat (esetenként azok technikáját, méretét), fő feliratokat, esetenként idézeteket. Négy pont fogalmazódott meg tisztán. A földszint — enteriőrként való berendezése; az emeleti előtér — funkciójául az irodalmi kiállítás hangulati bevezetőjét szántuk ; a nagyszobai fejezet — végigkíséri az író és Nógrád kapcsolatát a születéstől a jubileumig, illetve Mikszáth haláláig; míg a 3. terem — a mikszáthi életmű és a mai Nógrád kapcsolatát mutatja be. Ezt a megoldást sugallta a téma átgondolása. A forgatókönyv írásakor is eredeti szándékunknak megfelelően ezt a menetet követve részleteztük az anyagot, adtuk meg a tárgyak leírását, a szöveges közléseket, s a technikai megvalósítás módját. Maga a kiállítás is lényegében a forgatókönyv megoldásait követi. A téma kellő átgondolását igazolja talán, hogy csak helyenként, nem lényeget érintő kérdésekben tértünk el ettől. A földszinti enteriőr tárgyegyüttesét az emeleti kiállítás követi. Az előtér 3 nagyméretű fotóval hozza elénk a mikszáthi életút néhány állomását. Nógrádi tájat ábrázol az első, melyen az író sorai szerepelnek. „Óh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert se szebb tán . . ." Itt is — s végig a kiállításban az idézetek mindenkor Mikszáthtól valók. Az előző fotóval szembe a mikszáthi kezdetet mutató szklabonyai szülőház, s az életút végét jelző horpácsi kúria képe került. Tartalmában meghatározója e fotósor a Mikszáth és Nógrád szoros kötődését bemutatni kívánó kiállításnak. Két üvegvitrinben relikviákat helyeztünk el, írótömbjét, ceruzáját; illetve pipáját, szivartartóját. A kiállítás fő része a nagyszoba dokumentum- és fotósora. Minden egységet tárgyakkal tettünk élőbbé. Ha lehetséges volt, természetesen eredeti Mikszáth relikviát helyeztünk el, néhol azonban — vagy a téma indokolta, vagy nem volt az író ereklyéi között ide kapcsolódó — korabeli, témájában, hangulatában az adott részhez illő darab kapott helyet. Hat egységen keresztül kísérhető végig az író és a megye kapcsolata: Tanulóévek címszó alatt foglaltuk össze a szklabonyai indíttatásra, a rimaszombati és Selmecbányái élményt adó iskolai esztendőkre vonatkozó anyagot. Fotókon jelenik meg a szülőfalu képe, a malom, a csendes palóc település néhány helyszíne. A rimaszombati protestáns gimnáziumban töltött hat esztendő a gazdag és tartalmas diákévek mellett irodalmi szárnypróbálkozásának helyszíne is volt. Az önképzőkörben való eredményes működését bizonyítja, hogy a Kazinczy-ünnepélyen munkái „jutalmazandónak ítéltettek". Egy tréfás versének kéziratmásolata ad ízelítőt ekkor írott költeményeiből. Nem feledkezhettünk meg tanítójáról Fábry Jánosról sem, akihez haláláig tartó tisztelet és szeretet fűzte Mikszáthot. Selmecbánya fotója zárja a tanulóévek tablóját, itt a „hóbortos város"-ban fejezte be a gimnáziumot. A gyermekéletre utalóan a tárgyak közül csuhéjátékok és egy iskolatáskának is használt tarisz354