Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Hausel Sándor: A selyemhernyó-tenyésztés története Nógrád megyében 1765–1945

nyal bíró megyékben produkált is eredményt (Délvidék, Tolna). Miután a minisztérium és az OSE egyre sürgette az ügyet és a propagandaanyagot sem sajnálta, a megyében is kénytelenek voltak megmozdulni. Minthogy azonban magára vállalni senki nem akarta a feladatot, ezért a régebbi elgondolásokból kiemeltek egyet, mégpedig azt, hogy az iskolában kell elkezdeni az oktatásával és általában a tanítók népszerűsítsék. 1887-ben a Nógrád megyei tantestület ,,Fülekiköre" és a salgótarjáni tantestület a selyem tenyésztés meghonosítását és elterjesztését tűzte ki célul.

49 Kérték Salgótarján nagyközség elöljáróságát segítsen az eperfák ültetésében. Azok képezzenek közvagyont, amelyről bárki szedhessen levelet. Vállalták, hogyha beindul a hernyónevelés, akkor a tantestület oktató célzatú felolvasásokat tart majd. A tantestület javaslatát öt év elteltével tűzte napirendre a nagyközség és határozatot hozott: ,,Noha az eddigi tapasztalatok szerént Salgó Tarján nagyközség határának talaja a szederfa tenyésztésre nem bizonyult alkalmasnak, mindazonáltal vármegyei alispán úrnak a selyemtenyésztés előmozdítása céljából tett ezen újabb intézkedését a közgyűlés egyhangúlag magáévá teszi a szederfa kert létesítése iránt intézkedik. Utasítja a község elüljáróságát, hogy az újabban beszerzendő faiskola helyiség kijelölésével egyidejűleg akkép intézkedjék, hogy a faiskolával kapcsolatban szederfa terjesztésre alkalmas legalább 400 D-nyi szedres kert is legyen".

50 A terv terv maradt. S talán éppen ezért, mert igen nagy jóindulat és akarás nyilvánult meg a megyei vezetés részéről a selyemtenyésztés iránt s ezzel szemben igen csekély volt a felmutatható eredmény, talán ezért írt Bezerédj 1903-ban jelentést

51 a Pöldmivelésügyi Minisztériumnak Nógrád vármegye selyemtenyésztésének állapotáról. Mindenesetre Darányi Ignác miniszter úr legkevesebbet éppen Nógrád megyéről olvashatott benne. ,,A vármegyében a tulajdonképpeni selyem tenyésztésről ma még szó sem lehet a szederfa hiánya miatt. De másrészt tudvalevő az is, hogy a természetadta feltételek bőven megvannak arra nézve, hogy a selyem tenyésztés terén ezen vármegyében is olyan jelentékeny eredményt mutathassunk fel, mint amilyent már elértünk az ország legrégibb selyem tenyésztő vármegyéiben. Hogy a selyemtenyésztés a vármegyében idővel meg fog honosulni, ezt egyrészt azért hiszem, mert a vármegye tisztikara hálára kötelező jóindulattal kegyeskedik felkarolni a szederfatenyésztést. Másrészt erős a meggyőződésem, hogy az országos selyem tenyésztési felügyelőségnek a selyemtenyésztés meghonosítására irányult törekvését nagyban meg fogja könnyíteni Nógrád vármegye lelkes tanítókarának (!) hazafias támogatása is. Bezerédj a jelentéséhez több táblázatot készített. Az egyiken a megye 1880— 1903 közti selyemtenyésztését foglalja össze. A megye majdnem minden településén volt faiskola, ami alapja, a fanevelésnek és szétosztásának (kb 30 településen nem volt faiskola). 1903-ban a tíz legjelentősebb gubótermelő így oszlott meg: Balassagyarmaton három, Losoncon kettő, Ebecken, Füleken, Jásztelken, Kalondán, Kálón, Magyarnándorban, Nemtiben, Patakon, Pusztagárdonyban, Tereskén és Udornyán egy-egy család foglalkozott vele. Azonban sem a lelkes tanítókar, sem Bezerédj segítőszándékú jelentése a földmívelésügyi miniszternek nem tudott ösztönzést adni az egyre csak a nekiindulással küszködő megyei selyem tenyésztésnek. Meggyőzően és személyes tapasztalatok alapján számol be erről Mikszáth Kálmán ,,A statisztika" című novellájában. Ő különben más alkalommal is foglalkozott a selyemtenyésztéssel.

52 Az 1914-es Statisztikai Évkönyv (Újfolyam XXII) Nógrádot nem említi a jelentékenyebb gubótermelő megyék közt, igaz Pest megyét kivéve egyik szomszédos 32