Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

„Emlékszek, még kisgyerek vótam. Szent Istvánkor vót, akkor van itt a búcsú. Akkor itt mindig nagy vót a felfordulás. Én is Jolánnyal (nővére) lent aludtam a Faluban (régi falurész) az egyik háznál. Reggel mán jókor fenn vótunk. Jön át az egyik asszony a szomszédbul: »Jaj, tik mán felköttetek? Az enyhnek még úgy alusznak, hogy na! Gyertek mán át mennézni, hogy alusznak!«. Átmentünk, oszt én is mint kisgyerek, ott sürögtem, oszt arra úgy emlékezek, hogy kinyitta az asszony a kamraajtót, oszt ott aludtak bent egymás hegyin-hátán, a lyánya meg az egyik legínyvel együtt. Mer' az asszony eldicsekedett vele, hogy úgy szeretik egymást, hogy mán együtt is hálnak. Hogy más lyány ne menjen hozzája, mer' az ű lyányával hál. Oszt ha mán tűnni fogják a faluba', hát maj' csak elveyzi jobban" (gazdagparaszt asszony, sz. 1920., Őrhalom).

19 Tudnak olyan esetekről is, amikor maga az anya beszélte rá a lányát. „Még szegény uram mesélte (sz. 1901.), hogy egyszer egy lyány el is vetette magát neki. Ű meg csak állt, nem mert hozzányúlni, mer' ha teherbe esik, akkor el kell venni.

20 Pedig hogy tetszett is neki a lyány egy kissé, oszt rendes lyány vót, csak az anyja felbiztatta, hogy akkor majd elveszi" (középparaszt asszony, sz. 1913., Őrhalom). Abban a kérdésben, hogy a házasság előtt hányan vesztették el érintetlenségüket a leányok közül, természetszerűleg csak feltevéseink lehetnek. A fiatalság társas érintkezésének szabályai, a család, közösség ellenőrzése erős korlátot jelentettek,

21 ennek ellenére a magam részéről nem tartom kifejezetten ritka előfordulásúnak.

22 Tendencia jelleggel bizonyos különbségek kimutathatók az egyes társadalmi rétegek között. „Jobbágylánynak

23 nem kellett összefeküdni, talált vevőt magának könnyen" — vallják. A vagyongyarapítás bűvkörében élő gazdacsalád idejekorán beletáplálta gyermekeibe a felfogást, mely szerint ,,a birtoka jövőjit nem vesztegeti el senki azzal, hogy összefekszik valakivel".

24 A módosabb réteg presztízstudatát tükrözik az idetartozók olyan magyarázatai, hogy „ha mán gazdagabb vót, a becsületnyi is más vót". Annyi tény, hogy a rátarti jobbágylány óktól inkább tartottak a legények, s kevésbé mertek így közelíteni hozzájuk. Továbbá a konkrét körülmények is gátlóan hatottak. A családja szoros kötelékében élő gazdalány, aki gyakran eggyeslány (egyke vagy egyedüli leánygyermek) is volt, fokozottabb felügyelet alatt állt, mint napszámba járó, esetenként summásnak szegődő zsellérlányok vagy a cselédlányok. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a legmódosabb lányok szinte gyermekfejjel „elkeltek", a szeretőtartás szakasza nagyon rövid volt, vagy ki is maradt életükből.

25 Mindezek a jelenségek abba az irányba hatottak, hogy ezen társadalmi rétegen belül ritka volt, ha a leány nem szűzen lépett oltár elé.

26 Hasonló — bár esetenként kevésbé kötött — körülmények jellemzőek a középparaszt családok leányaira is, azonban itt a férjhezadás időpontjának eltolódásával, a hosszabb ideig tartó szeretői viszonyból könnyebben lehetett testi kapcsolat is.

27 — A közép- és szegényparaszti réteg határán mozgó családoknál volt tapasztalható talán leginkább a kedvező házasságra alapozott vagyoni felemelkedés vágya ; a kirívó példák, melyek szerint a lány szülei által szorgalmazott nemi kapcsolat egyértelműen a férj szerzés eszköze, döntő többségben innen valók. A házasság előtti, érzelmileg motivált szexuális kapcsolatra a legszegényebb rétegnél volt leginkább lehetőség. Ebben közrejátszott a házasságkötés korhatárának kényszerű kitolódása, s az a körülmény, hogy náluk a párválasztásban a vagyongyarapítás szempontja gyakorlatilag értelmét vesztette.

28 Kétségtelen viszont az is, 21 321