Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

hogy ezen réteg leányainak szexuális kiszolgáltatottságát a családon, falun kívül vállalt munka növelte. A továbbiakban tekintsük át, hogyan vélekedett a közösség a házasság előtti szexuális érintkezésről, kapcsolatról. A gyakoriság rétegződés szerinti eltéréséből fakad, hogy a gazdagabb családok elutasítólag nyilatkoztak — elsősorban a katolikus vallás törvényeire hivatkozván. A többi adatközlő szerint, ha nem is dicséretes dolog, nem tekintik súlyos erkölcsi vétségnek. Jellemző a paraszti vallásosságra, hogy ez utóbbi vélemény igazolásául is a bibliához folyamodnak: „Elkezdte azt Éva a Paradicsomban, oszt folyik, míg a világ lesz".

29 A kialakult normák szerint ilyen esetben a leány vétke súlyosabb, de a legénynek sem tett jót, ha „kibeszélték" viszonyát.

30 A leírtakból azonban láthatjuk, hogy a szexuális kapcsolatról ritkán tudott biztosat a falu, s csak akkor volt bizonyíték, ha a leány teherbe esett. Különben egy-egy pletykát kedvelő vénasszony szavát aki akarta elhitte, aki nem, nem. A leány családja tagadta, a rokonság, jóismerősök pártjukat fogták. A legény, tartván a közösség reá is vonatkozó elmarasztalásától, nem mert kérkedni sikereivel.

31 Az ilyen mendemondáknak a párválasztásnál csak másodlagos szerep jutott. Ha gazdag hozományra volt kilátás, a fiú családja nem sokat törődött azzal, hogy a menyjelölt háta mögött ,,kurvá"-t sugdosnak. Szegényebb, de jó dolgos lánynak sem származott nagy kára belőle.

32 Annyi azonban kétségtelen, hogy amelyik lányról feltételezték, hogy szexuális kapcsolata is van szeretőjével, ahhoz nemigen próbált más legény közeledni. Ennek részben az az oka, hogy tiszteletben tartották egymás választását, másrészt benne foglaltatik a gyanakvás, hogy ha netán az ő javukra is dönt az illető leány, pontosabban a leány szülei, kérdéses: nem esett-e már teherbe. Ha azután az előző kapcsolat felbomlott, s bebizonyosodott, hogy nem maradt másállapotban a leány, különösen kellő hozomány mellett ugyanolyan esélyei voltak. A legényre nézve annyiban jelentett hátrányt, ha hírbe hozták valakivel, hogy a többi leány attól kezdve — főleg anyai intésre, de valamiféle ki nem mondott szolidaritásból is —- elutasította udvarlását.

33 Természetesen szülei, rokonai közvetítésével utóbb szerezhetett vagyoni helyzetéhez illő feleséget. — A szegények nyíltan vállalt, törvényesítés nélküli, ideiglenes együttélését, mint kényszermegoldást, tudomásul vették.

33

^ Két körülmény esetén volt egyértelműen elutasító a közvélemény. Egyrészt, ha nyilvánvalóvá vált, hogy a szexuális kapcsolat, aktus a leány vagy szülei férjszerző manipulációjának eszköze („meg akarta fogni, hogy ű is felkapaszkodjon az uborkafára" ; „csaknem meffogta magának a vén kurva" ; „rákötte magát" ; „od'adta magát elére a szemtelen, mer' fórhö' akart hozzá mennyi"). Másrészt pedig, akár legénynél, akár leánynál, ha különböző partnerral többször is felmerült a gyanú. Az ilyenek már csak „muszalyból"

34 kaptak utóbb házastársat. A vélekedés az eddig felvázoltaktól nem mutat nagy eltérést ma sem.

35 Egyesek szerint most sokkal több a laza erkölcsi felfogású lány, mint régen. „Most mán a 12—13 esztendős lyány se szűz ! Itt mán az erkölcsnek vége ! Szüzén az nem megy férjhez egy sem" (gazdagparaszt asszony, sz. 1916., Órhalom). „Tiszta máma nincs. Nem kurva máma a lyány, de furma: mind egyfurma!" (uradalmi cseléd asszony, sz. 1895., őrhalom). A nagytöbbség reálisabb, megértőbb. „Jaj, jaj! A régiekbe' is vót hiba, nemcsak most" (középparaszt asszony, sz. 1886., Őrhalom). 322