Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Hausel Sándor: A selyemhernyó-tenyésztés története Nógrád megyében 1765–1945

rópa-szerte dühöngő új hernyóbetegség is. Egyre inkább csak a közel 100 éves kezdeményezés maradványai, az eperfák emlékeztettek a félbemaradt nekilendülésekre. A megyei selyemhernyó-tenyésztés központjáról, Bujákról azt írta a sziráki főszolgabíró, „Van Bujákon a megyei volt selyemtenyésztő épülete mellett egy 1735• -es szedreskert, jelenleg is üresen áll. Továbbá noha ezen bujáki megyei épület selyemtenyésztésnek volt szánva és használva, de semminemű ehhez való requisitumok nem találtattak, sőtt a hely is ahol a selyembogarak tenyésztettek olly rósz állapotban van, hogy ma holnap összedől".

41 A füleki főszolgabíró, Kovács Antal 1852. augusztus 31-i, talán kissé ironizáló jelentése szerint: . . ." itt selyemmívelés sehol nem létezvén, a tenyésztett fák is csak mint gyümölcstermők vagy árnyékot nyújtók s nem a selyemmívelés czéljául tartatnak'.

42 (Mellesleg az eperből kiváló pálinkát főztek) Hogy a két jelentésbeli, egyébként nem mellékes célra volt mit igénybe venni azt Vitális István losonci főszolgabíró jelentette: ..." a rónyai uradalomban a legszebb fehér eperfa tízezer darab eladható találtatik és pedig egy harmadrésze darpbja 10 xjával (krajcárjával), egyik 8 xjával s egyik pedig 6 xjával".

43 Nem véletlen a rónyai uradalom: Szentiványi birtok

44 volt." A Szentiványiak szinte kezdetektől fogva résztvettek a mozgalomban. De augusztusban már az erdei fák közé számították az egészet, mert eladni nem lehetett őket. E járási jelentések után a megye jelentése a pozsonyi kerületnek rezignáltán állapította meg: . . ." sajnos a nógrádi földműves az efféle ipari termesztési ágban értelmet még egyáltalán nem lát — ezért ezen megyében pénzbeni támogatás a selyemmívelés előmenetelét egyáltalán nem célozná. Ezen hivatal (a felügyelői) csupán szinekúraként tekintethetne".

45 A téma napirenden volt, mégsem vett lendületet. Bizonyítja a Nógrád megyei Gazdasági Egyesület története is.

46 Úgy látszik, ebbe nem nyugodtak bele, mert 1854-ben szétküldték a megyéknek észrevételezés céljából az Alsó-Ausztriai Kereskedelmi és Iparkamara jelentését. Aki tudja hányadik megyei észrevételezés igen érdekes. Miután — így a megyei jelentés

47 — a közel 100 évi szorgalmazott ügy ezidáig semmi eredményt nem hozott, még II. József alatt sem, ezért kételkednek mostani sikerében is. S mégpedig azért, „mert az itteni népesség nem érkezett a műveltség azon fokára, hogy a jólét emelésében saját előnyét felismerje". Mindenesetre megtették javaslataikat: a) г meglévő korábbi telepítések fenntartása b) ingyen ne osszanak fát, „mert vitathatatlan, hogy a magyar, oláh, szerb és szlovák földműves a fanevelésben semmi értelmet nem lát, és amit ingyen kap kevésbé becsüli". Ezért pénzén árulják és vegyék rá a földbirtokosokat, hogy birtokaikon neveljenek fát. De elő lehetne írni az egytelkeseknek is, hogy 8—10 fát neveljenek belső telkükön. c) megyei főinspectort kell kinevezni d) a közutakat beültetni eperfa val с) a hernyónevelés oktatása a falusi tanító dolga legyen Ezekből az újnak korántsem mondható ötletekből sem születtek új eredmények. A selyemhernyó tenyésztésének története 1867—1919 között A tengődés az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség (OSF) 1880-iki létrehozásáig szembeszökő. Ezután a Földmívelésügyi Minisztérium támogatásával működő OSF szervezte a selyemtenyésztést, Bezerédj Pál

48 vezetésével. A hagyományul