Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Hausel Sándor: A selyemhernyó-tenyésztés története Nógrád megyében 1765–1945

A továbbiakban szorgalmazta a fák ültetését a helységekben, Balassagyarmaton új selyem tenyésztő épület csinálását. A bujáki kert megmaradhatna faiskolának. Б javaslatok alapján készítette el a bizottság a megye elé vitt felterjesztését. Ott

37 hangsúlyozták, hogy minden eddigi uralkodói és megyei buzgólkodás dacára „megyénkben a selyemtenyésztés ügyét jelenleg úgy kell nézni, mint csak kezdendő tárgyat" Méltatták II. József ebbeli kezdeményezéseit, amely az ellenkezések ellenére „akkor majdnem erdőként zöldellő eperfa sorokat és iskolákat" eredményezett. A fellendülés első feltétele az eperfák számának növelése. Egyetért „Szederfa tenyésztő Egylet" létesítésével. A főfelügyelet egy állandó választmányra lenne bízva. Minden járásban „egy egy bogaras biztos" neveztetne ki és négy kertész. Nehézségként említi a munkaerő biztosítását a kertekhez. Robottal már nem merték tovább terhelni a jobbágyot pénzt áldozni viszont nemigen akartak e kétes célra. Selyemhernyó-nevelő házakat terveztek felállítani Losoncon, Füleken, Balassagyarmaton és Bujákon. A többi pont megegyezik Szentiványi javaslatával, kivéve a házasság akadályozó kitételt. Végülis e szavakkal fogadta el a közgyűlés a javaslatot: „A választmány által buzgóan felkarolt selyem tenyésztés előmozdítása iránt felállított elvek megyei Rendek részéről is helyeseltetvén s elfogadván, amennyiben erkölcsi kénszerítés módja javallatik az mind célra nem vezető elmellőztetik, egyébiránt a tettleges intézkedések, u. m. telkek megszerzése, épületek felállítása, a szederfák ültetésére buzdítás s egyéb szükséges intézkedéseknek, melyek nélkül a czél utói nem érhetik, sikerlóse végett Szentiványi Anselm tbiró úr elnöklete alatt gr Eorgách Sándor, Kubinyi Ferencz, Szontagh Ferencz, Kacskovich Károly, Darvas Dániel, Kalmár István és Szojka Sámuel, négy főszolg^bírák és selyemtenyésztő biztos kiküldetnek". Mesterház}^ 12 évig volt selyemtenyésztési felügyelő. 1836-tól Nagy Józsefet nevezték ki erre a posztra. Az általuk készített novemberi jelentésben a bizottság elnöke, Szentiványi Anselm már eredményekről számolhatott be. Vettek 4000 epercsemetét, Losoncon kertet és 1000 fát. Az újabb nekibuzdulás nem légüres térben kezdődött. Az esetleges nyersanyag-értékesítésnek megvolt az alapja. Magyarországon (Erdély és Horvátország nélkül) 1848 előtt 4 bejegyzett kereskedő vásárolta föl csak a selymet,

38 20 tőkés textilipari vállalat foglalkozott a selyem feldolgozásával. Tehát mind a selyemgubó, mind a selyemszál értékesítésének meg volt a lehetősége. Főképpen a védegyleti mozgalom segített sokat az iparágon.

39 A kibontakozó kezdeményezés azonban elhomályosult az egyre inkább felgyorsult országos politikai események közepette. 1847-ben a bizottság elnökének munkáját a Helytartótanács 1 arannyal ismerte el.

40 1848-ban a független magyar minisztérium is pártolta az ügyet, azután mindent háttérbe szorított a honvédelem. A selyemtenyésztés a kiegyezésig A szabadságharc után a selyemtenyésztés ismét a Habsburgok ügye. Amíg a reformkorban a honszeretet lendített a selyemtenyésztésen, tervek születtek s a magyar gazdaság számára fantáziát láttak benne, ezzel szemben az abszolutizmus korában újra egy erőltetett, Bécsből akart és Bécsnek hasznot hajtó intézkedés lett. (A vámhatárokat eltörölték 1850-ben, és ezzel romba döntötték a Védegylet és a szabadságharc alatt kiépült textilipart.) Az újra megjelenő buzdító rendeleteket most már még a lelkes megértés sem fogadta. Ezen kívül visszavetette a selyemhernyó tenyésztését az 50-es években Eu30