Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

állandóan úton levő lovak és olykor ökrök is, kevés trágyát adtak a szántóföld termőbbé tételéhez. A hiányzó trágya pótlására még az úton vagy határban levő trágyát is összegyűjtötték kosarakba vagy rossz zsákokba. Vásár Az őrhalmi, a nagylóci és a nógrádsipeki gazdáknak már a múlt században is jelentős jövedelmük származott az állatok eladásából. Az eladott állatokat azonban nem maguk tenyésztették és nevelték, hanem azokat az ország különböző városaiban és falvaiban vették meg. A három község vagyonosabb gazdái és zsellérei állandóan úton voltak, mindig oda mentek — a vasút elkészítéséig gyalog — ahol a legolcsóbban lehetett csikót, lovat kapni. Az őrhalmiak és a nagylóciak csikókat és tinókat, fele-fele arányban vettek. A nógrádsipeki gazdák inkább csak csikók vételével és eladásával foglalkoztak. A három község gazdái leggyakrabban a jászsági parasztoknál, a hatvani, egri, aszódi vásárokon vettek állatokat. Az adatközlők elbeszélései szerint 10—15 csikója és tinója is volt egy-egy jászsági gazdának. Oda voltak kötve a fákhoz vagy karámokban voltak. A vásár könnyen ment, a gazda szabadulni akart állataitól, majdnem fillérekért meg lehetett tőlük venni. A megvett állatokat lábon hajtották haza. Nem pihentek sehol. Két-három nap alatt értek haza. A vasút megépítése után is gyalog hajtották haza a megvett állatokat. A három községből viszonylag ritkán, Tiszántúlról és Erdélyből is hoztak állatokat. Budapestig gyalog, onnan vonattal mentek. Hazafelé Budapestig vonattal hozták az állatokat is, majd onnan gyalog jöttek haza. Erdélyből inkább magyar ökröket hordtak. Ezeket a losonci vásáron a csuhás-tótok nagyon keresték.

52 Ha az Alföldre vagy Erdélybe mentek, egy-két hétig is ,,odamaradtak". Eleimet ritkán vittek magukkal, úgy vették kocsmában. Amikor abba a községbe megérkeztek, ahol állatot akartak venni, először a kocsmába mentek. Az ottlevő gazdáktól megérdeklődték az árakat. Ha drágának találták, továbbmentek. A megvett állatokat otthon egy kicsit feljavították, majd néhány hónap vagy hét múlva eladták. Legjobban szerették az „azonnali eladást". Sokszor a megvett állatokat nem haza, hanem egyenesen a vásárba hajtották. A gazdák 3—4 kitöltetlen passzust mindig tartottak maguknál. Ezt valamelyik faluban kitöltötték és már vihették eladni az állatokat. így néha kevesebbet kaptak érte, de a kupeckedéssel való foglalkozás így is kifizetődő volt. Az otthon feljavított állatokat a környező vásárokon adták el (26. ábra). A századfordulóig az „északi tótok" (Detva, Zólyom, Nyitra, Rozsnyó) lejártak Orhalomba állatokat venni. Betanított csikókat és tinókat egyaránt vettek. A vizsgált községek saját nevelésükből viszonylag kevés állatot adtak el. A törzsállományhoz tartozó állatokból csak akkor adtak el, ha a család nagyon megszorult (haláleset, elemi csapás stb.). őrhalmiak, ha Pásztora vagy Hatvanba mentek vásárba, Nagylócon szálltak meg. A nagylóciak viszont őrhalomban töltötték az éjszakát. Mindenkinek megvolt a helye. Évtizedek alatt szoros baráti és családi kapcsolatok alakultak ki a két község között. A cserhátsurányiak és a nógrádsipekiek vásárba menet vagy jövet nem szálltak meg sehol sem. (27. ábra) A balassagyarmati állatvásárok sohasem voltak országos hírűek. Allatokat régebben és napjainkban is csak 25—30 km-es körzetből hajtanak fel. A politikai határ alakulása is hatással volt a vásárra. 1920—1938 között, majd 1945-től napjainkig 19* 291