Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

dara nyúznak. Más tárgyak készítésénél hasítva. A lenyúzott bőrt, ha nem mindjárt dolgozzák fel, akkor padlásra teszik fel kifordítva (szőr, gyapjú belül) száradni. , A bőr kikészítése attól függ, hogy mit akarnak belőle készíteni. Ha sapkát, kesztyűt, ködmönt, akkor szőrrel, ha ostort, tarisznyát ,akkor szőr nélkül készítik ki. Ha szőrrel készítik ki, akkor két rész timsót és egy rész szelíd sót (konyhasó) összetörnek apróra, ezzel kenik be a húsos részt. Aztán oldalt a széleket felhajtják és mint a tésztát, összetekerik. Az így behintett bőrt a pásztor a tarisznyájában hordja magával, vagy a hóna alatt szorongatja, mert azt állandóan nézni, kezelni kell. Két-három napig van a sóban. Utána kicsavarják a bőrt, ronggyal megtörlik és száradni hagyják. Napra nem szabad tenni, mert hirtelen szárad és könnyen törik. Legjobb az egyenletes száradás. Száradás közben állandóan húzogatni, dörzsölni kell, hogy puhuljon a bor. Két-háromszor is át kell dörzsölni, míg teljesen jó lesz. Mikor már teljesen megszáradt, akkor húsolják. Kanállal lekaparják a bőrön levő hártyákat. A bőr megszáradva, kihúsolva, olyan fehér mint a hó. A pásztor a szagtalanítást úgy végzi el, hogy korpával behinti a bőrt és két-három napig rajta hagyja. Ha szőr nélkül készítik ki, akkor először mésszel kenik be, hogy lejöjjön a szőr, majd 24 óra múlva a fent ismertetett módon kidolgozzák. Ha dudát akarnak készíteni, akkor gyökérkefével kimossák belőle a piszkot. Finom kidolgozást nem szabad neki adni, mert akkor kevés ideig tart. A parasztszűcs a kezéhez kapott bőrt először megtisztítja. Ez úgy történik, hogy egy nagy hideg vízzel töltött faedénybe beáztatja a bőrt. Mikor az „engedi a piszkot", vakarával kiszedi a gyapjúban lévő szennyet. A kitisztított bőr dézsába kerül, melyre meleg vízzel összekevert szappangyökeret önt rá. A szappangyökér azért kell bele, hogy zsírtalanítsa a gyapjút. Ezután a dézsában, lábbal egy óráig erősen kitapossa, hidegvízben kiöblíti és húsolja. Húsolasnál a bőrt ajtóba vagy a gerendára felszögezett két deszka közé szorítja. A húsolás citlinggel történik. Ez 20—25 cm hosszú fadarab, melybe 15—20 cm hosszú kaszadarab van beerősítve. A citlinggel leszedi a húst, a hártyadarabokat, meg a vizet is kihúzza belőle. Utána a csávázást végzi. Egy liter vízbe tesz 2 kanál timsót, 1 kanál konyhasót és 1 deci kénsavat. Ebből a bőrre annyit ken, amennyit beiszik. Összehajtogatja, és úgy hagyja pár napig. Amikor beszívta a csávát, akkor tiszta búza korpával jól bedörzsöli, hogy felvegye a nedvességet. Ezután száradni teszi rúdra, gyapjával befelé. Gyors száradás nem jó, csak az egyenletes. Száradás után „kikészíti" a bőrt, vagyis kákózza,. A kákó 1 m hosszú, kampósbot, melynek a kampójában vasdarab van, amelynek éle hullámos. Éles nem lehet, mert akkor elvágná a bőrt. Alul a nyélen lyukba fűzve spárga van. A kákózás úgy történik, hogy bal kézzel megfogja a bőrt és annyira behajlítja, hogy az a kákóba beférjen. Jobb kézzel a kákót irányítja. Jobb lábát a kákó végén levő madzag karikába teszi. A kákót így lefelé húzogatja és mindig odább-odább fogja meg a bőrt. Kákózás után újból citlinggel lehúzogatja a bőrt, mert különben kócos maradna. Végül üvegpapírreA lecsiszolja, és hozzákezdhet a festéshez. A festéshez dióhéjat használ, mely csak zölden jó. A zöld dióhéjat otthon megszárítja és ezzel keni be a bőrt. Ettől barnás színt kap. A parasztok ködmönt, sapkát, kesztyűt készítettek maguknak. A férfi ködmön, 3, míg a női 5 részből állt. A női ködmönön gyapjú szeges is volt. A pásztorok a fentieken kívül ostort, tarisznyát, dohányzacskót, bocskort, dudát, zsákot készítettek maguknak. (23. ábra). 288