Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

sót és krumplit, valamint minden 100 birka után 4 kg kenyeret és 5 liter bort. Nyírás ideje alatt a nyírok közül egy asszony főzött. Cserhátsurányban a gazdagabb családoknál otthon, a szegényebbeknél a pajtában nyírtak. Őrhalomban a szálláskertekben levő pajtákban nyírták a juhokat. Nagylócon és Nógrádsipeken a fejés idejére kiadott pajtában nyírtak. A nyírás szélesebb deszkán történt, melyet előzőleg a két végén téglára feltámasztottak. Nyírás régebben szlovák oífóval történt, ma már rugós ollót használnak. Minden nyírónak kéthárom ollójának kell lennie, mert közben élesíteni is kell. Nyírás alatt két ember állandóan élesít. Az olló élesítésére legjobb az árvamegyei kő. Minden birkát ketten nyírnak. Egyik elől, a másik hátul. Elől nehezebb a nyírás —- különösen a nyaknál — azért ezt a részt mindig a férfi nyírja. A nyírást a lábánál kezdik és egyoldalon (baloldalon) lemennek egész a gerincéig, akkor a jobboldalon is ugyanúgy lenyírják, majd a háta közepéről fejtik le. így a gyapjú szépen együtt marad, kifordul belőle a birka. Ha nyírás közben az olló megcsípte a bőrt, akkor kreolinmA, vagy mésszel kenték be. A gyapjút a nyírok egyszerre teszik a szortírozó asztalra,, ahol az asszonyok különválasztják a lábgyapjút a finomabb gyapjútól A gyapjút a kereskedő által szállított zsok (csanazsák)-ba rakták. Amikor bezsokkolták, az összes gyapjút kocsira rakták és bevitték a kereskedőhöz. A cserhátsurányiak és az őrhalmiak Balassagyarmatra, a nagylóciak és nógrádsipekiek Szécsénybe szállították a gyapjút. Szőr A szőr házi felhasználása nem volt jelentős a vizsgált községekben. A szarvasmarha tisztításakor kivakart szőrből a gyerekek labdát csináltak. A sertést régen pörkölték, ma már forráznak is, és a szőrt a cigányasszonyoknak adják el, vagy a kőműveseknek, akik a malterba keverik, hogy az jobban kössön. Bőr A parasztság emlékezetében kevés adatot találunk a bőrnek, mint ruházatnak való felhasználásáról. A jegyzőkönyvek és a Nógrád megyére vonatkozó korábbi irodalmak arról tanúskodnak, hogy a múlt században a parasztság is használt bőrből készült ruhadarabokat.

49 De már ezeket nem maga, hanem szűcsökkel készíttette el. A bőrből készült ruhákat legtovább a pásztorok őrizték meg, de a századfordulón már onnan is kiveszett. Ma már a bőrből csak egy-két ruhadarabot (ködmön, sapka, kesztyű) és néhány használati eszközt készítenek (ostor, dohányzacskó). A pásztorok még ma is maguk dolgozzák ki a bőrt, míg a parasztok vagy a városi tímárhoz, vagy paraszt-szűcshöz adják, a ködmönnek vagy sapkának kidolgozandó bőrt. A cserhátsurányiak a terényi és balassagyarmati, az őrhalmiak a balassagyarmati, a nagylóciak és nógrádsipekiek a szécsényi, pásztói szűcsökhöz hordták a bőrt kidolgozásra. A bőr kidolgozásának legegyszerűbb formáit a pásztorok őrizték meg. Először tehát a pásztorok által megőrzött bőr kezelési és kikészítési módot ismertetjük. A nyúzás kétféleképpen történhet: „hasítva" ós „dudára". A nyúzást a pásztor végzi. Lónál és szarvasmarhánál hasítva, birkánál hasítva és dudára nyúznak. Nagyobb állat nyúzását a hasán kezdik. Először a lábairól nyúzzák le a bőrt, majd mindkét oldalán a gerincéig végigmennek, végül a gerincéről is lefejtik. A birkánál a nyúzás módja attól függ, hogy mit akarnak a bőrből készíteni. Ha dudát, zsákot, akkor du287