Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról

vízszintes habarcskifordulás zár le — egyértelműen bizonyítja, hogy építésekor itt is vastagabb betöltés húaódott. Ez utóbbi azonban e részen teljes egészében barna, humuszos volt, legalul, részben az osztófal alá nyílva még találtunk belőle valamenynyit, kevés csiga vonaldíszes edény töredékkel. A barna rétegződés vegyes eredetét bizonyítja az is, hogy néhol (17. kép) a sárga agyagterítés alatt is megtaláltuk. Az utóbbit bontva egyébként a X. szelvény északi részén egy, a sziklára került, 7—8 cm vastag, mintegy 60 X 60 cm-es habarcsréteget is megfigyelhettünk, melynek anyaga igen közel állt az északi és a déli várfal habarcsához — alóla néhány bekarcolt csiga vonalas kerámiadarab került elő. Lényegében a sárga agyag az északi—északnyugati helyiségrész mélyebb területét, sziklagödreit töltötte ki, kétségtelenül szintkiegyenlítő szerepe volt. S míg a nyugati osztófal korhatározásához segítséget nyújthat a humuszos rétegből előkerült leletanyag, a közvetlenül a magasra emelkedő sziklára épített keleti falnál rétegmegfigyelésekre nem volt mód, csupán annyit lehetett megfigyelni, hogy a barna réteg felső része már e falhoz alkalmazkodott. A felsővár nyugati szélső, 3. helyiségét először a két tengelyében vágtuk át egyegy árokszakasszal (17/c, 29. kép). Itt csupán igen vékony — 20—50 cm — kevert omlásréteget figyelhettünk meg a legfelső, legújabbkori rétegek alatt, benne néhány, a 2. helyiségből ismert téglát is találtunk. Alul igen változatos rétegződést találtunk. Az árokprofilok szerint a délnyugati sarokban csak 10—15 cm vastag szürkésvörös, habarcsos pusztulási réteg volt, melyből az itt kialakított IV. szelvényben rendkívül sok, keményre égett, kifejezett paricsdarabot emeltünk ki. Ezek a X. szelvényben találtakhoz hasonló tapasztástöredékeknek bizonyultak, megállapítottuk, hogy az erősebb, 6—8 cm átmérőjű, szerkezettartó faágakra merőlegesen 1,5—2,5 cm átmérőjű ágacskák, gallyak kerültek, s erre jött azután a vastag, kívül jól elsimított agyagtapasztás, mely azután a vár leégésekor égett ki ennyire. A paticsok közül sok vasgolyó, az ismert számszeríj-nyílhegy számtalan változata, szegek, üvegtöredékek' festett diszű vagy belsőmázas fehér edénytöredékek, egy grafitos anyagú, ún. bécsi fazék pereme, zöldmázas kályhaszemek darabjai, belül elhelyezett sárgamázas címerpajzzsal és igen sok állatcsont — köztük sertéscsontok — került elő. Feltűnő viszont, hogy az északnyugati helyiségsarokban — a VII. szelvény területén — alig találtunk pusztulási réteget, a kevert törmelék alatt gyakran már maga a sziklafelszín jelentkezett, rajta egy nagyméretű, kézimalomhoz való malomkő feküdt. Maga a sziklafelszín rendkívül egyenetlennek bizonyult a helyiség nyugati végében, bár a jellegzetes sárga agyagterítés a legtöbb helyen — bár néha csak a gödrökben — előkerült: több helyen lekoptatott, erős kiemelkedések mutatkoztak. Maga a várfal sem rakott mindenütt szabályosan, eltérő alapozási kiugrásokkal, sőt lépcsős kiugrásokkal rendelkezik (31. kép). Mindez azonban nem utal eltérő periódusokra, kétségtelenül egyetlen építkezés eredménye a felső vár déli, nyugati és északi fala. A 3. helyiség keleti felében, főleg északon már jelentősebb pusztulási rétegződést figyelhettünk meg. A kevert, habarcsos-agyagos, alul erősebben faszenes rétegsor felső részén a bejárat közelében egy 110 cm hosszú, elszenesedett gerenda és egy nagyobb deszka mutatkozott, alattuk nagyobb vakolatdarabok feküdtek. Mélyebbről egy közel ép füles, mázfoltos korsó, valamint egy török jellegű, de fehér anyagú, zöldmázas talpas tál, néhány ismert típusú kályhacsempe-töredék került elő, a fémleletek közül egy kisebb lándzsacsúcs említendő meg. Délen — ugyanúgy, mint a 2. helyiségben, azzal lényegében összefüggésben — főleg egységes jellegű barna betöltést találtunk a felső törmelék alatt. Ez töltötte ki a sziklagödröket is, korai eredetét a déli várfal kiugrása alól kiemelt szabálytalanul formált, csigavonaldíszes fazéktöredékek, 15* 227