Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról

pest magasabb területet vágta át. Két végén hamarosan jelentkezett a sziklafelszín, középső részén viszont 60—80 cm vastag betöltés alatt, közvetlenül a bazaltmálladékon, egy nagyobb mélyedést borító habarcsterítés (17/a. kép). Ezt a mélyedést azután északon a III. szelvénnyel tártuk fel (19. kép), de csupán annyit állapíthattunk meg, hogy a betöltés felső, kavicsos-habarcsos része egyidős a végig feltárt északi várfal felső, „lepényszerű" javításával, mely 1938-ban készült. Az alsó, habarcsos-köves, néha erősebben faszenes betöltésből nagyobb mennyiségű — egységesen a 16. századra keltezhető — fehér anyagú edénytöredék, vékonyfalú kályhaszemdarab és állatcsont került elő. A hosszú kutatóárok nyugati szakaszain mélyítve, a toronytól mintegy 8 méterre egy függőlegesen eső sziklafal, majd két, észak-déli irányú osztófal bontakozott ki a néhol több mint 150 cm vastag omlásrétegből (17/b — c. és 20. kép) — azaz a várnak ez a része három helyiségre oszlott. A keletről 1. helyiség feltárását az 1. árok ,,C" szakaszával kezdtük meg, de ebben — hasonlóan a rá merőleges, a sziklafal előtt húzott 2. árokhoz — a vastag köves omlásréteg miatt csak a pusztulási réteg jelentkezéséig mélyítettünk. A nyugaton előkerült osztófal északi részén egy ajtónyílás déli kávájának bontását kezdtük meg (20. kép). A kőből épített fal közvetlenül a felszín alatt előkerült felső részén a nyílás 30x15—15,5x6—7 cm-es téglákból rakott áthidalása mutatkozott: három tégla még az eredeti helyén, maga az ív viszont már berogyva. Közelében egy keményebb vörös homokkőből faragott, feltehetően konzoltöredékként értelmezhető kőhasáb került elő, mely egy egyenes és egy íves részből állt, továbbá néhány kőből faragott ágyúgolyó töredéke. Ugyancsak sok kőgolyó-darab, de több vas ágyúgolyó is előkerült az északi várfal belső síkjától induló 2. kutatóárokból, közülük egy a sziklaoszlopok hasadókába szorulva. Az északi várfal itt egy szélesebb, a torony környékéhez hasonló magasságú, északnyugat felé nyúló sziklanyelvre épült rá. Belső oldalán az árok területén egy kisebb falazatmaradvány mutatkozott. Egyértelmű értékelése azonban nem volt lehetséges, megfelelő folytatása — vagy arra utaló nyom — hiányában sem lépcső maradványának, sem egy esetleges, az innen induló sziklafalhoz támaszkodó osztófal csonkjának nem tartható. Az árok déli részén jelentős mélységben találtuk meg a lepusztult déli várfal belső síkját. Az 1. helyiség teljes feltárását két szelvénnyel végeztük el. A VI. szelvény az 1. ároktól északra eső részt foglalta magába. Itt a rendkívül vastag — néhol a 2 méteres vastagságot is meghaladó — nagyköves omlásréteget letermelve, északészakkelet felé végig előkerült az enyhe ívben dél felé forduló, jellegzetes függőleges bazaltoszlopokból álló természetes sziklafal — a helyiség északi és keleti határfala. Nyugati végeinek közeit az északi várfal töltötte ki, alsó szakaszán még az eredeti vakolattal. Mellette kibontottuk a nyugati osztófal 140 cm szélesnek bizonyult ajtónyílását (33. kép). A kávái között az omlásréteg nagyobb mennyiségű, kisméretű lapos téglát tartalmazott, ezek azonban a nyugatról szomszédos 2. helyiségből omlottak ide.Távolabb egyszerűbb fehér anyagú, valamint metéltmázas, szamócadíszes edénytöredékek, kisebb ágyúkhoz használatos kő-és vasgolyók, megégett számszeríj-nyílhegyek kerültek elő. Sok nyílhegyet tartalmazott azonban — különböző méretű vasszegek, szakállas puskákhoz való golyók és vaskések mellett (21. kép) — a vár pusztulásakor keletkezett alsó, vegyes rétegsor. Ez utóbbit rendkívül alapos elemzéssel sem tudtuk pontosan értelmezni, különösen a különböző agyagrétegek szerepének meghatározása okozott gondot. Az északi részen legfelül — még részben az omlásrétegben— még nedves, gyúrható, zöldszínű agyag alkotta rétegcsíkot figyelhettünk meg, majd mélyebben sárgás-vörös, nagyrészt átégett, kevert agyagból, alatta barnás, égett 223