Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézményei” kialakulásához

A XIX. sz. végén ezt a rendszert, hibái miatt Európa számos országában elvetették. Angliában 1875-ben indítottak harcot a reglementáció ellen, s ez a mozgalom a prostitúció abolicióját tűzte zászlajára. Magyarországon 1876-ban megalkotott közegészségügy rendezéséről szóló XIV. törvénycikk a prostitúció kérdését rendeleti útra terelte. (1876: XIV. t. с 91. §. ,,A kéjelgési ügy, amennyiben a közegészségre vonatkozik rendeleti úton szabályoztatik.") Ezzel az egyes törvényhatóságok saját területükön belügyminiszteri jóváhagyás mellett a rendőrséggel karöltve önállóan intézkedhettek.

21 A főváros tanácsa 1884-ben módosított szabályrendeletet adott ki a bordély ügyről, s ez a főváros területén tűrhető állapotokat eredményezett. Az országban azonban a 18 megyei hatóság egyáltalán nem alkotott semminemű szabályrendeletet. (Köztük volt Nógrád megye is.) Magyarország, a reglementációs rendszerrel még a XX. sz. közepén sem tudott szakítani. A nemi betegségek terjedésében nemcsak a prostituáltak (titkos és alkalmi) hanem a lakosság promiszkuitást folytató tömegei is részt vettek. A XX. sz. elején végre a titkos prostitúción kívül, a bejegyzettek tekintetében is változás következett be. Amíg a bordélyrendszer dominált a múlt század második felében, addig jelen századunk elején már a magánházas kéjnők kezdtek túlsúlyba kerülni. A reglementációval a Tanácsköztársaság szakított először (1919. május 3.), amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egészségügyi szempontokat általános, mindenkire vonatkozó abolitiós intézkedésekkel fogják a jövőben szolgálni. A prostitúció azonban egységes szabályozást mégsem nyert, hanem az lett az általános joggyakorlat, hogy az egyes törvényhatóságok saját területükön belügyminiszteri jóváhagyás mellett a rendőrséggel közösen intézkedtek. A belügyminiszter által 1926-ban kiadott utolsó reglem entációs szabályzat (BM. 160100/1926.), (mely 1950-ig érvényben volt) egyesítette és reorganizálta a prostitúció rendszerét, és ezzel a reglementáció rendszerét tartotta fenn a venereás betegségek leküzdésében. A bordélyok eltörlése (BM 160100/1926. sz. rendelet 28. §.-a 1928. május l-ig engedélyezte a bordélyokat), az utcai prostitúciót s az önkéntes bejegyzést tartja fenn Magyaországon.

22 A „kocsmai prostitúció" mint ősi magyar specialitás korán jelentkezett Salgótarjánban is. Az itt alkalmazott fiatal nők nem voltak bejegyzett prostituáltak, hiszen rendes polgári foglalkozásuk (pincérnők) is volt, ami mellett a prostitúciót titokban, mint mellékfoglalkozást űzték. A hatóságok előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a rendőrség intencióinak kijátszása mellett a nemi betegségek terjesztésének éppen a szállodai és kocsmai nőalkalmazottak a fő forrásai. Mire megszületett a 36152/1893. BM. sz. körrendelet, éppen ezeknek a vendéglőknek az egészségügyi ellenőrzése céljából egy és más lezajlott a községben. A községi bíró 1876-ban, Jungmann Mihály hivatásának élő orvost felfüggesztette állásából, mert ,,a korcsmákban pincérnő és más elnevezés alatt tartózkodó kéjhölgyekkel szemben" határozottan lépett fel. Hamarosan a Füleki-járás szolgabírói hivatala, hatalommal való visszaélés miatt Jungmann Mihály községi orvost felmentette állásából. Ezzel a lépéssel elérték, hogy ,,Salgó-Tarjánban önálló orvos, ki a községi orvosi hivatalt ideiglenesen is elfoglalhatná nincs ..." Alispáni rendelet alapján 1876. június 17-én Salgótarjánban egy orvosi küldöttség jelent meg s több buja kórban gyanús nőt, olyanokat ti. ,,kik alattomban minden orvosi, rendőri felügyelet nélkül pincérnő s magánzó nő címek alatt űzik kéjhölgy minőségben kéjelgéseiket" vizsgáltak meg s közülük négyet — s ezek között a vádaskodó „Gajger Ignác vasiít állomási korcsmáros pinczérnőjét buja kórban betegnek" mondta ki, míg a felügyelet alatt álló bordélyházban a legszigorúbb vizsgálat mellett 200