Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézményei” kialakulásához

sem találtak beteg nőt. Kitűnt, hogy bujakort csak a titokban tartott kéjhölgyek terjesztik — ,,hol pedig illy megállapított közesetek fordulnak elő, de különösen Salgótarjánban, hol ezerekre menő munkás nép lakik, mindig a legszigorúbb egészség rendőri felügyelet alkalmazása nem csak hivatása, de mulaszthatatlan kötelessége a községi elöljáróságnak és orvosnak." A községi orvost mentegeti a vizsgálatot végző küldöttség azzal, hogy hivatalos kötelességének teljesítésére róható a túlbuzgóság, — melyet a megyei főorvos intézkedésére tett. December 2-án a községi orvos ismét bejelentette, hogy ,,Salgó-Tarjánban a korcsmákban pincérnő és más elnevezések alatt nők tartózkodnak, kik mint kéj hölgyek használtatnak, s dacára hogy a községi bírónak már erről jelentést tett, e tekintetben semmi intézkedés nem történt." A községi bíró válasza : ,, . . . hogy ilyen kérdéseknél ha bejelentik kellő intézkedések megtétetnek — kijelenti azonban, hogy községi orvos úr gyakran oly követelésekkel lép fel, a mellyékben méltányosan, annál inkább igazságosan a törvények, s egyesek személyes szabadsága megsértése nélkül eljárni nem lehet ebből kifolyólag." A község részéről az orvos elleni vádat a bíró így jelenti be: „községi orvos úr korcsmákban olly helyeken, hol kéj hölgy gyanánt használt pincérnők vannak, de hozzá vizsgálatra járnak, a kéjhölgy minőségbeni üzelmet maga meg engedi a nélkül, hogy arról a községi elöljáróságnak jelentést tenne, s így nem csak orvosi, de rendőri ügyekbe vágó jogokat gyakorol". A további vádpont az orvos ellen az volt, hogy hivatásköréhez tartozó szarvasmarhák vizsgálatát is elmulasztotta, sőt megegyezett a mészárosokkal s így a „marhák tekintet nélkül sorra váljon egészségesek-e, vagy sem vizsgálat nélkül vágatnak le."

23 A kávéházak és kocsmák mint a közerkölcsiség romlásának okai még 1883-ban is szerepelnek megyei szinten. A főváros és több más „rendes város" ugyanis megtiltotta nyilvános mulató helyeken pincérnők alkalmazását, akik „legnagyobbrészt örömlányok" és most a vidéket boldogítják. A balassagyarmati városi hatóság szombatonként fölrendelte a pincérnőket orvosi vizsgálat végett a városházára: ,,s így a mi közhelyeink a hatóság tudta és beleegveztével nyilvános bordélyházakká süllyednek alá." A közigazgatási bizottsági ülés 1883 decemberében tárgyalta a prostitúció ügyét, és jelentette, hogy Balassa-Gyarmaton, Losoncon és Salgó-Tarjánban a „szabadszemélyeket" orvosrendőri leg hetenként megvizsgálják. A kávéházak pincérnőire nézve erősebb rendszabályokat nem proponálhat (a főorvos), mint azt, hogy a pincérnőknek tiltsák meg a vendégek mellé ülni, s hogy a „megtett szolgálat után" a vendégtől azonnal távozzanak el.

24 Egy két évvel későbbi alispáni jelentésből ismerhetjük meg azokat a helyeket, ahol a hatóságilag engedélyezett „kéjházak" működnek. Ezek a helységek a következők: Balassa-Gyarmat, Losonc, Losonc-Tugár, Salgótarján. Itt hetenként kétszer ellenőrzik őket, a „bujakórban betegnek találtak kórházban gyógykezeltetnek."

25 Az országos helyzethez hasonlóan a múlt század második felében a bordélyrendszer dominált Salgótarjánban is, de különösen a XIX. sz. utolsó évtizedében lendült fel a számuk. Ekkor jelentkeznek „tarthatási engedélyért" pl. a már 1870 óta működő bordélyházak tulajdonosai is! Az esetek többségében egyhangú határozattal engedélyezték a kérelmeket. Nézzünk néhány példát : Lauf er Lőrinc kérvényére a válasz: „tekintettel, hogy 189 népsorszámú házban a 201