Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézményei” kialakulásához

Salgótarjánban öt orvos (a községben 4, Inászó bányatelepen 1) és egy állatorvos működött. Ezeknek azonban magánorvosi gyakorlatuk nem volt, mivel tisztviselők. Megoszlásuk a következő : a községben egy tiszti orvos, a Rima telepén egy gyári orvos, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nél egy bányai orvos. A negyedik orvos a községben a lapujtői körorvos volt, aki mint pályaorvos (vasúti) is működött. Szűcs Sámuel, Hankus Imre, Helfer Pál, Rákos Gyula, Gazdik János, Keszthelyi Kálmán, Steiner Manó, Kosztka László okleveles gyógyszerészek a belügyminiszterhez kérvényt nyújtottak be egy második patika létesítése tárgyában. 1892. május 1. A közgyűlési helyi szavazáson 31 képviselő közül Rákos Gyula községi képviselő mint érdekelt fél nem szavazott. Ekkor már 26 igen és 4 nem szavazattal javasolták a gyógyszertár létesítését. Az okok között most már azt hozták fel, hogy a bányatelepekkel bíró községek úgymint: Baglyasalja és Zagyva Róna határában Inászó bányatelepeken, Kazár községhez tartozó Székvölgy telepen is újabb aknák nyíltak, a Rima acélgyára is „nagyobb lendületet" vett, a lakosság száma szaporodott. Nem keveset nyomott az is a latban, hogy a meglévő gyógyszertár jelenlegi kezelő gondnoka Rákos Gyula a gyógyszertári viszonyokat anyagiakban is jónak tartotta. 1901-ben a szegedi lakos Buchvolder Zsigmond gyógyszertár nyitási kórelmét — a harmadikat — már ismét elutasították. Tájékozódás, összevetés céljából álljon itt néhány statisztikai adat 1900-ból: Magyarország lakosságának száma: 16 838 255, Nógrád megye lakosságának száma : 239 097 ; gyógyszertárak száma Magyarországon : 1891 ; Nógrád megyében : 28 ; 100 000 lakosra Magyarországon 11,3, Nógrád megyében 11,7 gyógyszertár jutott (266 községet figyelembevéve).

1 Az alkoholizmus feltételeinek megteremtése Közismert az a megállapítás a megyére vonatkoztatva is, hogy az uralkodó osztály, amilyen gondosan és tudatosan zárta el a munkásság művelődéséhez vezető utat, ugyanolyan bőkezűen nyitotta tágra a kocsmaajtókat, amelyek a morális lezüllesztés felé vezettek. Salgótarjánban a kocsmák nyitása sem csupán kereskedelmi ügy volt, hanem nagyon is jól átgondolt politikai célokat is szolgált. A község lakosságának ilyen irányú kéréseit igyekeztek a legnagyobb mértékben kielégíteni, s a gyárak, bányák nyitásával együtt járultak hozzá újabb és újabb kocsmák nyitásához. A községi jegyzőkönyvekből az is kitűnik, hogy miért volt a kocsmanyitás annyira sürgős. Ugyanis itt olyan „vegyülék, a műveltség kezdőpontján álló néhány ezer munkásnép van", amelynek okvetlen szüksége van a kocsmára, nemkülönben azért is, mert ,,sok a szocialistikus eszmékkel saturait elem", és ezek számára a meglévő kocsmák már nem elegendők. A kocsma-engedélyezés tehát politikai kérdés volt. Hiszen az erkölcsileg lezüllesztett munkás már kisebb veszélyt jelentett, mint a művelt, szervezett, öntudatos munkás. A kocsmák számának növekedésével a lumpenproletár, az akaratától megfosztott munkás típusát óhajtották növelni. 1876-ban a szesz eladása tárgyában keletkezett egy beadvány. Az orvosi jelentésekből derült fény arra, hogy a „szesznek természetben eladása s illetőleg vétele az itteni munkás népre nézve egészségügyi szempontból ártalmas, mert munkás népeink a szeszt természetben vásárolván, annak ihatóvá tételére készítési módját nem ismerve (...) de ha tudnák is, leggyakrabban természetes erősségében meg hagyva, vagy csak igen kevés vízzel vegyítve isszák." Ezért a képviselőtestület sürgősen elhatározta, hogy a szeszt eredeti minőségében a községi lakosok részére italként vásárolni 13* 195