Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézményei” kialakulásához

közül ez utóbbi kettő kialakulásával kívánok foglalkozni Salgótarján község képviselőtestületi jegyzőkönyvei, a rendeletek és törvények alapján, hogy ezeknek szelleméből közvetlen képet nyerjünk a nógrádi, s főleg a salgótarjáni „uralkodó osztály,, munkásellenes politikájáról és annak formájáról. A község egészségügyének helyzetét e korból a gyógyszertárnyitási kérelmekre adott képviselőtestületi válaszokkal szemléltetem: Kosztka László okleveles gyógyszerész második gyógyszertár felállítását kérvényezi. A válasz a második gyógyszertár létesítését szükségtelennek, sőt feleslegesnek tartja. Ezen a testületi ülésen egyébként a következők hangzottak el: ,, . . . Polaczek Pál községi képviselő, úgyis mint a rimamurány-salgótarjáni vasmű részvény társulat gondnoka — a közegészségügyi bizottság jegyzőkönyvében Borbély Lajos vezérigazgató nevében és megbízásából felvétetni kért azon óhaját, hogy Salgótarjánban egy második gyógytár állítassék fel, — időközben szerzett adatok alapján, úgy saját mint megbízója nevében visszavonja, s a bizottsági véleményhez hozzájárulván, a 2-ik gyógytár létesítését nem csak szükségesnek nem, sőt feleslegesnek tartja . . ." Salgótarján és a környező vidék lakosságának száma: (1886-os adatok szerint): Salgótarján 6316 fő Alsó és Felső Pálfalva 472 fő Andrásfalva 419 fő Karancsalja 532 fő Zagyva Róna 715 fő Zagyva, Inászó t. 1012 fő Baglyasalja 1409 fő Az etesi bányánál foglalkoztatott mintegy 80 bányász lett volna még idesorolva, de az itt lévő bányában is beszüntették a munkát és a munkásokat elbocsátották. Ezek után nézzük a korabeli jellemzést: ,, . . . a salgó tarjáni gyógyszertár forgalmi köréhez tartozó vidéki községek is olyanok, hogy tekintve azok lakosságának szegénységét egy részről és a műveltség majdnem legalsóbb fokán állóságát, másrészről ismerve szokásait úgy a községi mint a pusztai lakosok, de magában Salgótarjánban is a legalsóbb néposztály orvosi segélyt, és így gyógyszert sem vesz igénybe még akkor sem, ha azt ingyen a községek költségére nyerhetné, ugyan ilyennek tekinthetők a vállalatoknál alkalmazott azon munkások és napszámosok, kik a társláda pénztárához — mint nem állandó alkalmazottak — semmivel sem járulván . . . gyógyszer ki nem szolgáltatik." Kosztka László, Hankus Imre, Gazdik János és Plathy János okleveles gyógyszerészek kérvénye második gyógyszertár nyitása tárgyában. (Kosztkát 1886-ban, Hankus Imrét 1888-ban már egyszer elutasították.) 1890. október 24. Szavazás során, hogy indokolt-e illetve szükséges-e Salgótarjánban egy második gyógyszertár létesítése, 30 képviselő közül 28 nemmel szavazott. Indok ,, . . . felesleges és káros is ... a már létező gyógyszertár fennállását veszélyeztetné." A „közegészségügy hátrányára az vállhatott volna, ha a meglévőn kívül még egy második gyógyszertár felállítása már eddig is engedélyeztetett volna." Salgótarján gyógyszertári forgalmi köre ekkor: Vecseklő, Somoskő, Somoskőújfalu, Lapujtő, Karancs Keszi, Karancs Apátfalva, Barna, Mátraszele, Keresztúr, Pogony, Czered, Etes, Kis Hártyán, Sós Hártyán, O-Bást, Ságújfalu és Kazár községekre terjedt ki. Ezen kívül volt még maga Salgótarján és a község több mint 5000 kh határában szétszórtan fekvő telepen élő lakosság mintegy 11 000 fővel. 194