Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására
székhely tőkés iparának felvirágoztatásával a megyeszékhelyre időnként bekocsikázó megyei arisztokráciát leginkább a vendéglátó, ill. szolgáltatóipar, valamint a divat és luxuscikkeket árusító kiskereskedelem érdekelte, a balassagyarmati tőkés üzemek sorsa csak kevésbé. Részben ezzel is magyarázható az a hiteles korabeli megállapítás, hogy a ,,kereskedelemnek minden ága virágzó és a fényes kirakatokkal rendelkező üzletek bármely nagyobb városnak díszére válnának". 57 Balassagyarmat gazdasági vonzáskörzetében élő és a megyei vezetésben résztvevő földbirtokos réteg fent említett gazdasági szemlélete tehát a vármegye székhelyének tőkés ipari fejlődésére hátrányosan hatott. A kép teljességéhez azonban hozzátartozik, hogy e hátránynak — más szempontból volt egyfajta előnye is. Ugyanis Balassagyarmat tőkés iparfejlődésének nyilvánvaló „lassításáért" — mintegy ellensúlyozásként — cserébe a megyei arisztokrácia jelentősen hozzájárult a megyeszékhely kulturális életének nagyfokú fejlesztéséhez, országosan is számottevő kulturális élet lehetőségeinek megalapozásához. (Mivel jelen dolgozatnak nem feladata Balassagyarmat korabeli kulturális viszonyainak elemzése, ezért csak — a fentiek igazolására — jelzésszerűen álljon itt a teljesség igénye nélkül néhány nagyhorderejű kulturális beruházás : 1891-ben megalakul a Nógrádvármegyei Múzeum Társulat, melynek végleges épülete még az I. világháború előtt elkészül 140 000 К költséggel 58 — mai Palóc Múzeum •—, 1896—97-ben megépül az ország egyik legnagyobb vidéki kórháza, a Mária Valéria Közkórház 59 , 1900-ban 120 000 К költséggel megépül az állami főgimnázium 60 , 1903-ban az új emeletes polgári iskola, 1909-ben az ugyancsak emeletes új római katolikus elemi fiúiskola . . .) Balassagyarmaton tehát a XIX. sz. végén— XX. sz. elején — szemben Losonc és Salgótarján rohamos iparosodásával — nem az ipari, hanem a kulturális és közintézményekbe való „tőkebefektetés" volt a jellemző, amelynek következtében a korabeli Nógrád vármegye székhelyén virágzó polgári kultúráról, ugyanakkor azonban erőtlen tőkés nagyipar létezéséről számolhatunk be. Kitekintés a magyarországi tőkés iparfejlődésnek a trianoni békeszerződéstől a nagy gazdasági világválságig terjedő korszakára Mindössze néhány nap telt el azután, hogy vérbefojtották a magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentőségű kísérletét és az újra hatalomra került tőkés-nagybirtokos osztály rendeletileg állította helyre a magántulajdon sérthetetlenségét. A magántulajdon helyreállításával korántsem állhatott helyre a magyar gazdaság — benne a magyar ipar — 1914 előtti helyzete és állapota. A trianoni békeszerződést követően létrehozott Magyarország korábbi területeinek egyharmadát, lakosságának mintegy 60%-át veszítette el. A monarchián belüli Magyarország gazdasági vérkeringése alapvetően — a vámnélküliség, a közös pénzrendszer, az összefonódott bank és hitelélet, az egységes árstruktúra révén — belkereskedelmi jellegű volt. Az I. világháborút követő Magyarország ezzel szemben alapvetően külkereskedelemre utalt országgá lett, amelynek mostmár létérdekévé vált a világpiac értékesítési és áruviszonyaihoz való igazodás. A magyar nemzetgazdaság működésének feltételévé vált az exportképesség fokozása. (Ennek megvalósítása jelentős tőkeerő meglétét követelte volna meg. Mindezt egy vesztes háború után, kimerült dezorganizált gazdasággal, infláció, áruhiány és éhínség közepette.) Nem, hogy az exportképesség fokozása nem valósult meg, de egyenesen elmondható, hogy a mezőgazdaság és az ipar exportja egyaránt jelentősen visszaesett. 155
