Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására

„Áttörhetetlennek látszó kör alakult ki ; a gazdaság működéséhez import anyagra volt szükség, de a beszerzéshez szükséges deviza hiányzott, aminek beszerzésére azonban nem nyílt mód az agrárexport révén, hogy a hiányt ipari export pótolhassa, ahhoz viszont nyersanyagimport kellett volna, ez pedig valutakérdésként jelentkezett."

51 Ez az örödgi kör a magyar tőkés nagy- és kisipar talpraállását is szinte lehetetlenné tette. A tőkés nagyipar korábbi vezető ágazatai közül az élelmiszeripar — elsősorban a monarchiái exportra berendezkedett malomipar — nem hogy nem volt továbbfejleszthető, de egyenesen a sorvadás állapotába került. Hasonló volt a helyzet a nehézipar korábban legfontosabb ágaiban is —- hadiipar, vasúti járműgyártás stb. A magyar gazdaság — és azon belül a tőkés nagyipar — talpraállítását először az ún. inflációs gazdaságpolitikával (1924-ig), majd az évtized közepétől a külföldi kölcsönök felvételével sikerült időlegesen megvalósítani. Ezek a kölcsönök azonban — mivel elsősorban a győztes (főleg angolszász) hatalmak azon érdekeit szolgálták, hogy hozzájáruljanak a közép- és kelet-európai rendszerek konszolidálásához, ill. hogy megakadályozzák az új szovjet államhoz közel eső burzsoá államok forradalmi átalakulásait —• elmondható, hogy legfeljebb elodázták, de nem oldották meg a közép- és kelet-európai országok súlyos gazdasági problémáit. így — többek mellett — nem oldották meg a magyar tőkés iparfejlődés olyan súlyos gondjait sem, mint az I. világháború után krónikussá vált ásvány- és nyersanyaghiány, a tőkehiány, a korlátozott piaci lehetőségek, dezorganizáltság, strukturális válság. Mindez az 1929—33-as nagy gazdasági világválság idején vált nyilvánvalóvá. E súlyos válság után a magyar tőkés ipar (nagy- és kisipar egyaránt) a gazdasági „megfulladás" veszélyétől tartva ,,új levegőt", ,,új életteret" kezdett el követelni magának. Ez az ,,új élettér" a régi — „trianon által elvett" — ásvány- és nyersanyaglelőhelyek visszaszerzését, a ,,keresztényietlen" tőke elleni fellépést, új piacok meghódítását jelentette. Mindezek hozzájárultak a magyar nacionalizmus, antiszemitizmus, irredentizmus és sovinizmus előretöréséhez, a magyar tőkés iparnak ,,új vágányokra" való átállításához. A fenti általános megállapítások Balassagyarmaton — mint az új államhatár által gazdasági gravitációs körzetében kettészelt városban — különösen jól nyomonkövethetők és kimutathatók. Balassagyarmat ipari élete a trianoni békeszerződést követő évtizedben A XIX. sz. végi I. világháború előtti helyi iparfejlődés legfőbb elemeinek, meghatározóinak számbavételéhez hasonlóan az alábbiakban „lajstromozásra" kerülnek a trianoni békeszerződést követő évtized helyi életének legfontosabb adatai. Elöljáróban el kell mondani, hogy a trianoni békeszerződós — közvetlenül is — érzékenyen érintette Balassagyarmatot. Az Ipoly folyó mindkét partján elterülő város Ipolyon túli, északi részét — a város mintegy egyötödét

62 — a békeszerződés a létrejött új burzsoá szomszédállam, Csehszlovákia területéhez tartozónak nyilvánította. (Tehát Balassagyarmaton a trianoni békeszerződés közvetlen területcsatolást és lakosságszétválasztást is eredményezett.) Ha a jelzett korszak helyi tőkés nagyüzemi iparfejlődését vesszük számba elsőként, elmondható, hogy az I. világháborút lezáró nemzetközi békeszerződés létrejöttével Balassagyarmat egycsapásra elveszítette — a világháború előtt virágzó — építőiparának legfontosabb tőkés üzemeit. Ugyanis a 3 156