Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására

gyarmaton jelentős tőkével rendelkező pénzintézetek is léteztek — az első világháború előtti években: Bgy. Takarékpénztár RT., alapítási év: 1868., alaptőke 1910ben: 1 800 000 k; Bgy. Takarék és Hitelintézet RT., alapítási éve: 1872., alaptőke 1910-ben: 600 000 K; Bgy. Népbank RT., alapítási éve: 1872., alaptőke 1911-ben: 1 000 000 K; Bgy. Közgazdasági Bank RT., alapítási éve: 1911., alaptőke 1911-ben 250 000 K

55 — felmerül a kérdés, hogy mindezek ellenére miért is nem jött létre Nógrád vármegye székhelyén az első világháború előtt számottevő tőkés nagyipar. Ennek legalapvetőbb oka abban keresendő, hogy a — bizonyos feudális privilégiumokkal továbbra is rendelkező — nemesi származású vármegyei arisztokrácia a vármegye székhelyét tekintette a feudális előjogok legfőbb védelmező bástyájána,k. (Ebben, a maroknyi számú nagybirtokostól a szinte máról-holnapra élő nagylétszámú hivatalnok-dzsentri rétegig alapvetően teljes volt az egyetértés.) E „feudális bástya"-jelleg megerősítését szolgálták többek között azok — a hatalmas összegeket felemésztő építkezések is, melyek a századfordulós és I. világháború előtti balassagyarmati „befektetéseket" leginkább jellemezték. (A megyeháza felújítása, a „tisztviselőtelep" létrehozása, a „törvényszéki palota", a „pénzügyi palota", a honvédlaktanya és az új városháza egytől-egyig emeletes — a korabeli megyei viszonyokat figyelembe véve — reprezentatív épületeinek megépítése stb.) Mindezt akkor, amikor a megyeszékhely rangra egyre „követelődzőbben" igényt tartó Losonc tőkés nagyüzemeket alapít és épít. Elmondható tehát, hogy a megyei arisztokrácia a megyeszékhelyén — mindenekelőtt politikai megfontolások alapján — a feudális vonások megőrzését szolgáló közintézményekre kevésbé sajnálta a pénzt, mint a kapitalista nagyipar fejlesztésére. E félfeudális megyei arisztokrácia legkínosabb álmai közé tartozott ugyanis a feudális privilégiumok maradványait véglegesen sárba tiporni akaró kapitalizmus „farkastörvényeitől", a deklasszálódástól való rettegés. A megyei arisztokrácia egyaránt félt a „keresztény embertársait szemérmetlenül kizsákmányoló zsidó" bérlők, tőkések felülkerekedésétől, valamint ezzel párhuzamosan a „felforgató proletár elemek elszaporodásától". Nem véletlen tehát, egyrészt az, hogy már igen korán, az 1880-as évektől jelentős antiszemita megmozdulásokra — pl. 1880-ban antiszemita szervezet megalakítására, 1883 nyarán és őszén antiszemita zavargásokra stb. — került sor Balassagyarmaton.

56 (Ez a parázs mindig is ott pislákolt a megyeszékhely mindennapi élete mélyén, amelyet bizonyos konzervatív erők sohasem engedtek végleg kialudni.) Másrészt nem véletlen az sem, hogy az első világháború előtt működött pénzintézetek legfontosabb pozícióit is a vármegyei arisztokrácia tartotta kezében. A zsidó polgárság gazdagabb rétegét — elsősorban pénze miatt — befogadták ugyan ezen pénzintézetekbe, de „szabad kezet ill. szabad szellemet" nem engedtek számukra. (Nem a véletlen műve tehát az az érdekes jelenség, hogy számos jómódú balassagyarmati zsidó kereskedő tőkéjét budapesti bérházak vásárlásába, ill. bérbevételébe fektette be.) Pedig az első világháború előtt a balassagyarmati zsidó kereskedő polgárság egyes elemei potenciálisan már magukban hordozták az ipari nagyvállalkozóvá válás lehetőségét. Végezetül nem volt véletlen az sem, hogy a helyi sajtó már a századfordulón dühödten támadta a megyeszékhelyen „téveszméket hirdető felforgató proletár elemeket" is. Ezen elsődlegesen politikai jellegű okok mellett azonban legalább ilyen súllyal, fontossággal estek latba a gazdasági érdekek is. A Balassagyarmat gazdasági vonzáskörzetébe tartozó földbirtokos arisztokrácia ugyanis megelégedett azzal, hogy a mezőgazdasági termény- és állatkereskedők — zömében a balassagyarmati zsidóság egy szűk rétege -— felvásárolják az uradalom eladásra szánt terményeit (mindenekelőtt a gabonát), állatait és nem állt szándékában különösebben foglalkozni a megye154