Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására

„balassagyarmati ipari és kereskedelmi tanonciskola az ország egyik legrégibb tanonciskolája"

44

, mely az 1880-as évek elején jött létre. „Az első világháborúig tanonciskola létesült az akkori vármegye területén Losoncon, Salgótarjánban és Szécsényben is. Ennek ellenére az egész vármegye területéről verbuválta tanulóit a balassagyarmati iskola".

45 Az eddig közölt adatok önkéntelenül is felvetik a kérdést, hogy miből adódott a korabeli Nógrád vármegye székhelyén a kisipar ilyen döntő túlsúlya, jelentős vonzásereje, a helyi ipar jellegét, színvonalát és struktúráját meghatározó szerepe ? A szerteágazó és több összetevőből álló okok közül elsőként arról szólunk, hogy a megyeszékhelyen feltűnően magas volt — mai szóhasználattal élve — az ún. szolgáltató jellegű ipart űzők iránti igény. A korábban közölt magas számban működő csizmadia, cipész és szabómesterek jelentős része csak javítással foglalkozott. Igen magas volt a fodrászok, ill. borbélyok száma. A századfordulón—bár ezek már nem képesítéshez, csak engedélyhez kötött iparok — 128-an dolgoztak szállodák, panziók, vendéglők, kocsmák tulajdonosai ill. dolgozóiként (pl. hordár, pincér).

46 Elsőként elmondható tehát, hogy az iparosság jelentős rétege a megyeszékhelyre belátogató, ügyeiket intéző megyei birtokosoknak, jómódú bérlőknek, a vármegyei elöljáróknak és a nagyszámú hivatalnok-dzsentri rétegnek, valamint az ugyancsak Balassagyarmaton nagy számban élő — zömében zsidó — kereskedők legmódosabbjainak az igényeit volt hivatott ellátni. (1900-ban a zsidó felekezetű lakosok száma 2057 fő, a lakosság 24%-a

47 a „közszolgálatban dolgozók", ill. szabadfoglalkozásúak" együttes létszáma 1910-ben 544 fő.

48

) Mindenek előtt ez a nagyszámú megyei arisztokrácia ill. dzsentri réteg és a városi polgárság jómódú rétege engedhette meg magának, hogy vendéglőben étkezzen, fodrászhoz, ill. borbélyhoz járjon, aranyezüstművestől vásároljon, a Casinóban helyi sajtótermékek olvasgatásával töltse idejét, esetleg a bordélyházban „kasszirnőkkel" mulatozzon . . . Balassagyarmaton ez utóbbira is volt mód, hiszen már 1886. július 23-án Vészeli Viola Irma „kávémérés és bordélyház" működtetésére kapott engedélyt az ipartestületi elöljáróságoktól.

49 A kisiparosság nagy számának és súlyának másik eredője Balassagyarmat vásárainak, piacainak környékbeli jelentőségében keresendő. A gyarmati vásárok, piacok jelentőségén az a tény sem változtatott, hogy a megye kereskedelmi központja ekkor már vitathatatlanul — a megye északkeleti felén fekvő — Losonc. (Losonc az Alföld és a Felvidék termékeinek, terményeinek nagyjelentőségű kereskedelmi csomópontja. Azon belül is országos jelentőséggel bírt a felvidéki bányavidékek ellátásában betöltött szerepe.) Itt szükséges említést tenni arról is, hogy Salgótarján pedig a XIX. sz. végére — XX. sz. elejére a megye nehézipari központjává növi ki magát. (Köztudottan különösen kiemelkedő jelentőségűek a Salgótarján környéki szénmezők, melyek az egész magyar tőkés iparfejlődés szempontjából is számottevő jelentőséggel bírtak.) Losonc és Salgótarján kapitalizálódása azonban nem keresztezték a balassagyarmati terménykereskedők azon lehetőségeit, hogy a vármegye jelentős területeiről felvásárolt mezőgazdasági árut közúton a Dunához eljuttassák. Hiszen a Duna Balassagyarmattól mindössze 40 km-re, Pest pedig 80 km-re fekszik. A közeli Vácról például hajóval Pest és Pozsony egyaránt viszonylag könnyen és olcsón elérhető volt. Ezt az évszázados hagyományokkal rendelkező kereskedelmi útvonalat — amely egyben a budapest—kassai állami út egyik szakasza — a dualizmuskori vasútépítések sem szüntették meg. (Többek között ez is volt az oka a balassagyarmati vasútépítkezések megkésettségének.) — Az előbbiekből viszont kitűnik az is, hogy Losonc, Salgótarján és Balassagyarmat (egy megyén belül) másfelé orientálódó, másféle gravitációs körzettel bíró, jelentős kereskedelmi, ill. ipari központok. 152