Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására

Fém és fémfeldolgozó ipar: órás, ékszerész, arany és ezüstműves 9 kovács 9 ércöntő, rézműves 4 Összesen: 22 iparengedély Az iparengedélyek számának és szerkezetének elemzése során különösen szembeötlő a csizmadiák, cipészek, szabók és az építőiparosok rendkívül magas száma. Mindez a XIX. sz. végi—

XX. sz. eleji Balassagyarmat — viszonylagos — fejlett polgárosodottságára és jómódúságára utal, hiszen az öltözködés-ruházkodás színvonalassága, választékossága, az építkezések virágzása nehezen lenne elképzelhető a — viszonylagos — jómódúság nélkül. Kiemelésre méltó továbbá a hentesek, ill. mészárosok, a pékek, a fodrászok, ill. borbélyok, az órások—ékszerészek, arany- és ezüstművesek, a könyvkötők, ill. könyvnyomdák magas száma is. Ezekből színvonalas élelmiszer ellátásra, erős szolgáltató jellegű iparok jelenlétére, egy jómódú megrendelő—vásárló réteg meglétére a polgári kultúra széles körű elterjedtségére joggal következtethetünk. Végezetül megemlíteném a bognárok és kovácsok viszonylagosan magas számát is, amely a fuvarozások, állatfelhajtások számottevő jelentőségére utaló tényező. Mindezek Titán szükséges leszögezni — a korábbi uralkodó és napjainkig ható téves, történelmietlen beállításokkal szemben —, hogy Balassagyarmat lakosságának kiemelkedően legfontosabb megélhetési forrása éppen az ipar volt. (A város minden negyedik lakosa az iparból élt meg.) Ezen a tényen a korabeli vármegyeszékhely ipari életének sajátos vonásai sem változtatnak. E sajátos vonások legjellemzőbbike, hogy Balassagyarmaton — az országos fejlődési iránnyal mintegy ellentétes mozgást végezve — a nagyipar fejlesztésének visszafogásáról, ill. a kisipar számottevő virágzásáról beszélhetünk. Balassagyarmat I. világháború előtti virágzó kisiparának (és kiskereskedelmének) legközvetlenebb és legtermészetesebb gravitációs körzete az Ipolyság—Korpona—Losonc—Szécsény—Szirák—Galgaguta—Vác—Ipolyság szabálytalan kör által határolt terület. Számos vonatkozásban azonban ez a kör Léváig, Salgótarjánig, Pásztóig és Aszódig kiszélesedett. E vonzáskörzetre történő közvetett utalásként álljon itt a balassagyarmati tanoncképző iskola vonzáskörzetének pontos keresztmetszete 1912-ből. ' A balassagyarmati tanonciskolába az alábbi településekről küldték be a szülők gyermekeiket: „Alsósztregova, Avar, Bánokszentgyörgy, Becske, Bércei, Borsosberény, Bozsa, Budafok, Budapest, Csáb, Csesztve, Czoll, Dacsókeszi, Dejtár, Diósjenő, Drégely palánk, Erdőkürt, Ersekvadkert, Eelsőesztergály, Felsőmecenzég, Felsőzellő, Galgaguta, Gernyeszeg (Maros-Torda vármegye), Gyürki, Haláp, Hont— Eüzesgyarmat, Ipolybalog, Ipolybél, Ipolykeszi, Ipolyhidvég, Ipolynagyfalu, Ipolynyék, Ipolyság, Ipolyszakállas, Ipolyszécsénke, Ipolyszög, Ipolyvarbó, Iza (Máramaros vármegye), Jászkarajenő, Kálóz, Kaposvár, Kassa, Kékkő, Kemence, Kiscsalomja, Kiskürtös, Korpona, Kőkeszi, Kővár, Kürtösújfalu, Lédec, Léva, Legénd, Lest, Losonc, Ludány, Magyarnándor, Marcal (Nógrádmarcal), Mátészalka, Mikszáthfalva, Nagyberezna, Nagyfalu, Nagykálna, Nagykürtös, Nógrádszécsénke, Nyitrabojna, őrhalom, Pancsova, Palást, Patak, Patvarc, Pilisvörösvár, Pusztaberki, Rakonca, Rimaszombat, Romhány, Szeged, Szécsény, Selmecbánya, Szentes, Szirák, Szügy, Tapolca, Terbegec, Tereske, Vác, Vanyarc, Verebély, Zalabó, Zobor".

43 — A témával összefüggő rövid kitérőként itt kerül megemlítésre, hogy egyébiránt a 151