Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Történelem - Somlyói Tóth Tibor: Gimesi és Gácsi gróf Forgách Simon I.
kedésre, mivel az elzálogosított uradalom továbbra is a kamara felügyelete alatt maradt. A szokásos robotot és az úrbéri szolgáltatásokat megtagadó uradalmi alattvalóinak ilyetén „sztrájkja" elsősorban abból fakadhatott, hogy az uradalmi alattvalók éppen az udvari kamara felügyeletének sajátságos helyzetét használták ki Forgách ellenébe. Azonban már Ghimes és Gács urának heves vérmérsékletét árulja el, hogy a bécsi udvari kamara intézkedését be sem várva, a ,,sztrájkólókon" önhatalmúlag szerzett magának elégtételt. Levélfalu (Kaltenstein) lakosai a kancelláriának keservesen elpanaszolták 33 , hogy Forgách 30 katonát küldött a nyakukra, akik aztán őket megverték, majd a férfiak és nők közül jónéhányukat láncra verték, s mint a barmokat, szekerek elé kötötték őket, gabonát hurcoltattak velük — nem is szólva a katonák „természetes" garázdálkodásairól... Az uralkodó erre rögtön megintette Forgáchot, figyelmeztetvén, hogy a jobbágyokkal kapcsolatos követelései úgy is vizsgálat alatt vannak, az ilyen erőszakoskodásoktól tartózkodjon. A földesúri hatalom korlátozottságára utal, hogy Forgách 1694-ben 34 a kancellária útján kért külön engedély birtokában intézkedhetett arról, hogy két rajkti jobbágytelkét, mely eddig is csak lóistálóul szolgált, a jobbágyi kötelékek alól fölmenthesse, és nemesi udvarházzá (curia nobilitaris) alakíttathassa át. Ebből az uradalomból még egy erőszakos tettét ismerjük, mely azonban csak áttételesen fííződik a nevéhez, voltaképpen a feleségéhez kellene kapcsolnunk. 1695-ben ugyanis Oppenheimer Sámuel zsidó udvari faktor 29 ökrét, melyet a király szolgálatára szállítani szándékozott, — a grófné, nem tudni mi okból — elkobozta. A király azonban megparancsolta, hogy azokat azonnal adja vissza. 34 / a Erőszakossága elsősorban nem alattvalói, hanem az idegenekkel szemben nyilvánult meg. Az első eset 1687-ben történt: a néhai atya egyik udvarbírája: Nagy István 35 , akit még 1675-ben gróf Forgách Ádám megkínált galgóci uradalmának udvarbírói tisztségével, ám ő azt vonakodott elfogadni, mivel az írás mesterségével hadilábon állott, nem érezte magát annyira járatosnak a számadáskönyvek vezet ésében, hogy ezt nyugodt sz'Vvel elvállalhatta volna. Az öreg gróf azonban ezzel mitsem törődvén, a neki szánt tisztséget erőnek erejével reá ruházta — azzal a megszorítással, hogy a számadás terhével másokat, saját számvevőit bízta meg. Nagy István tehát semmire sem kötelezte magát, mégis 1687-ben az ifjú Forgách Simon galgóci szőlejét erőszakkal elfoglalta, s őt egykori udvarbíróságáról számot adni galgóci földesúri székéhez idéztette. Nagy István nemesi szabadságának felháborító sérelméért a királynál kért orvoslást, aki ennek kompenzálására Forgáchot külön királyi parancsban utasította. A két másik eset 1692-ben történt 36 , melyek a földesúri hatalommal jogtalanul visszaélő Forgách Simonra vetnek árnyékot. 1692. június 2-án Fülöp Ádám, Nagyszombat város bírája panaszolta el a királynak, hogy földesura jogtalanul vekzálja. Ugyanis atyja, Mihály sok-sok évvel azelőtt Gyöngyösről Galgócra költözvén, saját pénzén ott bizonyos szabadházat vett magának, s e vásárlás nem vont maga után semmiféle tartozást. Aztán annak is elmúlt már 30 éve, hogy ő Nagyszombat városába költözött, a városnál hivatalokat töltött be, jelenleg is a bírói tisztet. Forgách azonban — az ő bírói tisztének nagy sérelmére — nem átallotta őt, mint alattvalóját s jobbágyát (!) 100 tallér bírság terhe alatt levelével Galgóc várába idézni. A panaszra a király 1692-ben a bírónak külön oltalomlevelet adott ki, hogy megvédje magát az ilyenféle támadásokkal szemben. Ezzel párhuzamosan a nagyszombati bírót zaklató is megkapta a királyi felszólítást, tartózkodjon Fülöp Ádám további vekzálásától. 14
