Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Történelem - Somlyói Tóth Tibor: Gimesi és Gácsi gróf Forgách Simon I.
Ugyancsak ebben az évben 37 egy Nyitra megyéhez szóló királyi parancs előadja Dávid György panaszát, hogy gróf Forgách Simon, mint földesúr a vármegye által őt — az ő nemesi szabadságának ellenére — galgóci földesúri széke elé idézte. A királyi kancellária a vármegyét az ilyen törvénytelenségtől eltiltja — úgy tűnik előszörre eredménytelenül. 1693-ban meg kellett ismételni tiltó parancsát, Dávid György pedig külön oltalomlevelet kapott. Amikor azonban saját embereiről kellett gondoskodni, azonnal védelmükre sietett. 1700. március 29-én 38 gróf Forgách Simon azzal a panasszal fordult a kancelláriához, hogy a lipótvárosi helyőrség egy bizonyos Otth Simonnak egyszerű megkeresésére Bakó Péter nevű galgóci birtokos nemesembert bizonyos adósságáért házából fegyveres erővel elhurcolta: Lipótvárra vitte, ahol azóta vasra verve őrzik. Forgách arra kérte a kancelláriát, hogy forduljon közvetlenül ez ügyben a haditanácshoz — kedvező intézkedést remélve. Az is alattvalói és jobbágyai — s természetesen a sajátját is — szolgálta, amikor 1700 nyarán a Nyitra folyó vize fölött Nagytapolcsánynál, illetve Ko varénál állandó hidat építtetett. 39 III. Forgách extérieur Közéleti tevékenysége — a kor szokásainak megfelelően — igen korán kezdődött. Még csak tizenhat éves — tehát kiskorú ! —, amikor Lipót császár és király kegye atyja érdemeiért annak örökébe lépteti: Borsod vármegye főispáni székébe. Az adománylevél Simon ,,kiváló jellemére" utalt, amely garancia a hivatal méltó vállalásához: s egyúttal elrendelte, hogy a hűségesküt a király kezébe tegye le, a vármegyében pedig az igazság pártatlan kiszolgáltatója legyen, a vármegyéből a királyi kamarának járó jövedelmeket hűségesen beszolgáltassa, a királyi parancsoknak eleget tegyen, s végül az ellenségnek mindenütt ellentálljon, a király barátait viszont támogatásban részesítse. 40 Külön királyi parancs ment egyidejűleg Borsod vármegyéhez is, hogy Forgách Simont ismerjék el törvényes főispánjuknak, neki mindenben engedelmeskedjenek. Egy harmadik királyi parancs pedig báró Andrassy Péternek szólt, hogy Forgách Simont Borsod vármegye főispáni székébe iktassa be. Ismeretes, hogy az ilyen főispáni hivatal ellátása nem járt semmiféle fizetéssel. Ám éppen Borsod vármegye történetírója: Borovszky Samu kiderítette 41 , hogy gróf Forgách Simon főispánsága idején fordulat következett be e területen is: a vármegye eleinte élelmiszerekkel, 1691 után pedig már tiszteletdíjjal is kedveskedett főispánjának. így 1689. február 28-án 2 hordó bort, 8 köböl zabot, 8 kocsi szénát adott a megye,megfelelő számú (?) tyúkkal, hallal látták el főispánjukat. Néhány év elteltével ezt az „ellátást" a megye pénzben biztosította. 1691-ben gróf Forgách Simonnak 110 tallér gratificatio határoztatott. S ami egyszer „divatba jön," az kis idő elteltével állandósul. 1696-ban főispánjának a megye 200 rajnai forint szavaztatott meg — köszönete jeléül. 1697-ben, azon a címen, hogy a vármegyei szék megújításáról gondoskodott, tiszteletdíjul 4 hordó bort ajánlottak fel neki. 1701-ben üdvözlet jelül, „in signum aggratulationis" 100 aranyat szavaztak meg. A főispáni hivatal ugyanakkor terhekkel is járt, még gyakrabban a hivatali „ellenzéktől" származó kellemetlenségekkel. 1689. február 25-én 42 Forgách főispán, aranysarkantyús vitéz, a királynál tett panaszt: mialatt ő az elmúlt év nyarán a török elleni hadjáratban el volt foglalva, Borsod vármegye éppen az esedékes tisztújító 15
