Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

hogy a század végén kibontakozó anyagi megerősödést nem követte a szellemi igényesség erősödése. Az újgazdagok és a felszínen maradók érdeklődése inkább a könnyű műfaj, a könnyed szórakoztatás felé irányult, számukra a művészetnek kiszolgáló s nem élményszerző szerepe volt. Ez a hatás különösen erősen érződött vidéken, ahol ezeknek az embereknek az igénye és pénztárcája meghatározta a művészek teljesítményét is. ,,Azok a festők akik ennek az átlagnak kedvét keresték, nem mindig tekinthetők az effajta ízlés egyszerű kiszolgálóinak, hanem részben maguk is ezt az életet élték s tudatlanul is a közönség szórakoztatójának tekintették munkálkodásukat" — írja Lyka Károly, aki a kortársi tapasztalataival, de sokkal mélyebben látó szemével hatolt a lényegig.

63 Kubányinak volt alkalma megismerkedni a főváros közönségével, ámbár ezek a lehetőségek a századfordulótól egyre ritkábbak lettek — csak rajta múlóan —, hiszen már egészen fiatalon, 1882-től jelen volt a fővárosi kiállításokon, tagja volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak, amelynek ún. régi Műcsarnokában 1882-től állított ki. A ránk maradt katalógusok szerint 1895-ig folyamatosan szerepelt a tavaszi és téli tárlatokon, 1897-től már nagyobb megszakításokkal láthatták műveit. Utolj 1901-ben állított ki. Ugyancsak tagja volt a Nemzeti Szalonnak is.

64 Itt először az 1900-as katalógusban tűnik fel a neve, majd 1901-től nagyobb szünet következik, 1905-ben illetve 1911-ben állít ki újra. (Ez a nagyobb kihagyás is igazolja, hogy felesége halála után már kevesebbet és kedvetlenebbül alkotott.) A Képzőművészeti Társulat 1861-ben alakult. Ez volt a hivatalos magyar képzőművészeti szervezet. Elismerései, díjai meghatározóak voltak egy-egy művész életében legalábbis a közönség szemében. Nem mindenkit vett fel tagjai sorába, de mindenki adhatott be alkotásokat a tavaszi és a téli kiállításokra. így fordulhatott elő, hogy pl. 1912-ben 1869 mű közül kellett a zsűrinek dönteni és vissza is utasított 1059 művet.

65 Vidéki kiállításokat is szerveztek elsősorban anyagi célzattal, de ezeknek a tárlatoknak mindig nagyobb volt a füstje mint a lángja, azaz a fogadtatás ünnepélyesebb volt mint maga a vásárlás. A Nemzeti Szalon is kiállító intézmény volt. Általában ez volt azoknak a menhelye, akik „nem kellettek" a Műcsarnoknak, de alkalmanként kvalitásos alkotások bemutatására is vállalkozott. Kiemelkedőek voltak a századforduló után bemutatott, a modern európai festészet legjobbjaitól válogató tárlatai. Kubányi Lajos első festménye a Képzőművészeti Társulat 1882-es őszi kiállításán a Déryné megtámadása nemzetőrök által 1849 volt. 120 Ft eladási áron kelt el. A művésznek általában egy-két festményét fogadták el, később már gyakori volt, hogy három festményét is láthatták egy-egy tárlaton, s 1894-ben már négy, majd 1897-ben öt olajfestményét fogadta el a zsűri. A Nemzeti Szalonban 1900-ban egyszerre három képpel debütált majd utána már csak egy-egy képet küldött. Részt vett vidéki tárlatokon is (így pl. a marosvásárhelyi bemutatón). Képei, összehasonlítva a többi alkotással, az aránylag szolidabb árúak közé tartoztak. Egy-egy kivétel azért akadt. 1885-ben A mennyasszony altatása pl. 800 Ft-ért kelt el. Ismerjük néhány vevőjének nevét, de ezekből nem tudunk következtetni azok társadalmi rétegződésére. Az mindenesetre látszik, hogy minden képet — amiről legalábbis a név fennmaradt — mindig mások vásárolták meg, így Kubányi-gyűjtőt nem ismerünk. 1885-ben a Keresztelői lakomát Grüner Dávid vette meg, 1886-ban az Urasági ordonáncol gr. Festetich Tasziló. De szerepel a vásárlók között Szentkirályi Kálmán, 125