Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

Gerlóczy Károly, Görgey Gusztáv, özv. Paczolay Jánosné (egyszerre két képet is vásárolt 1890-ben) Hekler Elek, Bérezik Árpád, herceg Koburg Fülöp stb.neve is. Néha egy-egy intézmény is feltűnik a vásárlók között, így 1894-ben az Országos Magyar Tisztviselő Egylet, 1895-ben az Országos Magyar Képzőművészet Társulat (sorsolás céljára), 1897-ben Komárom városa.

66 Kétségtelen, hogy vásárlóinak igazi többsége nógrádi volt. Ők sajnálták csak igazán, amikor hosszú időkig nélkülözniük kellett Kubányi képeit. Az ismét ecsetet fogó művész azonban már — a hagyományos elemek megtartásával — megpróbálkozott valami újjal. Ez ha témavilágában nem is, de annak művészi megfogalmazásában már minőségileg más értéket jelentett, aminek egyik kiemelkedő jele Az öreg tyukász (1905) című alkotása. Itt a hagyományos népélet már nem a megszokott sémákkal elevenedik meg. Nincs látványos jelenete, színes népviselet, vidámság, gondtalanság. A kietlen tájon, kerékagyig sárbasüppedt szekeret már nem fényesre csiszolt szőrű lovak húzzák. Gebék ezek a javából, miként elhagj^ott, reménytelen sorsú és jövőjű az az öreg tyukász is, aki előreesett vállakkal, öregen és betegen ül a bakon, kicsit sorsára hagyva a lovat, szekeret, életet, mindent. A kép kidolgozása sem a régi Kubányit mutatja. Szélesebb ecsetkezelés, foltokban felrakott festék, visszafogott színek — egy kései impresszionizmust, de méginkább egy modern, a nagybányaihoz közel álló stílust jeleznek. Hasonló technikával és megközelítéssel dolgozik az 1911-ben készített Vásárra tartó tót legények című alkotásán is. Itt néhány fiatalember viszi eladni egyetlen értéküket, egy kis borjút. Vidámságuk erőltetett, látszik, hogy az utolsó lépés megtétele nem csekély bátorságot követel tőlük. Helyzetük reménytelen s a végső mentségként eladott borjúval életük más közegébe kell lépniük, s kilátástalan helyzetük messzire sodorja őket a falujuktól, talán éppen Esztergálytól, a gyarmati vásártól is messzebb, lehet, hogy egészen Amerikáig. Utolsó datált képe 1912-ből az Utazás. Témájában Kubányi a kedvelt motívumokhoz nyúlt. Két ló vontatta hintón egy férfi s egy nő indul valahová, a hintó mellett csaholó kutyák, a háttérben falusi házak. De mit mutat ez a kép a korrábban festett hasonlókhoz képest ? Ez már nem a müncheni iskola kifinomult precizitása, itt nem a részletek, hanem a kép egésze a megragadó : egységes színfoltot mutat, a részletek helyett a látvány egysége fogja meg a nézőt: a vastagon feltett festékfoltok, a kép hangulatát meghatározó színharmónia, amely nem az élénkségével, hanem barnás, őszies, kicsit szomorkás hangulatával már nemcsak gyönyörködtet, de el is gondolkoztat. Igazán kár (és a magyar művészettörténet nagy vesztesége), hogy Kubányi Lajos ezt a művészi utat már nem tudta végigjárni. JEGYZETEK 1. HARSÁNYI ZSOLT: Ember küzdj'... Madách életének regénye. Bp. 1932. 106. p. 2. Metszetei megjelentek Mocsáry Antal 1826-ban kiadott híres megyetörténeti monográfiájában. (Hasonmás kiadása 1982-ben jelent meg a Kubinyi Ferenc múzeum gondozásában) 3. A korabeli sajtó átnézése után megállapítható volt, hogy nem rendeztek Kubányi kiállítást ekkor sehol a megyében. (A családtagok sem tudnak róla ami azért is perdöntő, mert szinte minden megmaradt kép az ő tulajdonukban van.) A Palóc múzeumban valóban volt egy képzőművészeti kiállítás, ,,A magyar festőművészet mesterei" címmel, ahol Munkácsytól Rippl Hónain át Kosztáig válogattak a rendezők, de Kubányi képet nem mutattak be. (Szabad Nógrád. 1951. június 9.) 4. A Kubinyi Ferenc Múzeumban rendezett kiállításhoz mindössze három közgyűjteményben találtunk anyagot ; magában a Kubinyi Ferenc Múzeumban, a Nógrádi Sándor Múzeumban Salgótarjánban és a Hadtörténeti Múzeumban egy képet. A többi alkotást a család tagjaitól, a felhívásunkra jelentkezett nógrádi gyűjtőktől kaptuk, de gyftj126