Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

Konkrét tudomásunk élő személy portréjának megfestéséről a megyében mindössze egy van, amikor 1889-ben a balassagyarmati evangélikus egyház megrendelte tőle Kovácsi József néptanító portréjának megfestését.

60 Ez a megrendelés kétségtelenül annak köszönhető, hogy apja is az evangélikus egyház kötelékébe tartozott. Ha nem is vallási, de bizonyára diákkori ismeretség állt annak hátterében, hogy 1896-ban Pozsonyban rendeltek tőle képet. A Pozsonyi Toldi Kör megbízására került kép — az alakuló ülés megörökítéséről — portrékból állt össze, s mint írják „amint a pozsonyiak ezen az igen sikerült festményen az ismerős arcokat meglátták, éljenzésben és tapsban törtek ki."

61 Egyéb művei Ezen aránylag jól összefogható csoportok mellett Kubányi művészetében feltűnnek olyan alkotások is, amelyek mindenképpen érdemesek a figyelmünkre — kvalitásuk vagy különlegességük miatt. A Müncheni Akadémiára oly jellemző keletf képek témájában Kubányinak mindössze két alkotása ismeretes, s a kettő is szinte ugyanaz a variáció. Egy berber lovas képe kezében sólyommal (1909) és (1911). Az alak keleties viseletén kívül az egzotikus hatást Kubányi a színek furcsa megválasztásával is kívánta hangsúlyozni. Érdekes, hogy mindkettőt élete alkonyán festette, lehet, hogy némi nosztalgia ez ifjúkora után. Ki kell külön emelnünk azokat a képeit, amelyek személyes vontakozásúak. Bár a családi emlékezet úgy tudja, hogy egyes kikocsizásokat ábrázoló festményein az alakok a család, a rokonok tagjai lettek volna, ma már ezt nem tudjuk igazolni. Annál biztosabb néhány képének intimebb vonatkozása. Ilyen pl. a Pihenő pár című festménye, amely egy, a feleségével kettesben megtett kellemes séta emléke után készült. A datálatlan kép feltehetően a századforduló táján készült az alakok életkorát figyelve. Meghitt pillanat; a sétáló pár egy szép csalitos részhez érkezik, amelynek árnyában egy kis patak vize csillog. A művész felesége térdig felhúzva szoknyáját s levetve cipőjét mezítláb lép a vízbe, míg a művész maga is térdig gyűrve nadrágját, s lábát a vízbe dugva ül a patak partján, s mosolyogva néz feleségére. Csend és derű, szépség és a két embernek a vásznon is átsütő meleg érzelmi kapcsolata sugárzik a képről. Csak sajnálni tudjuk, hogy Kubányi nem vállalkozhatott ilyen zsánerű képek festésére. Ugyancsak egyedülálló alkotása piktúrájának az Önarckép feleséggel. A festő palettával a kezében áll ülő felesége mögött akinek szürke ruhája szinte jelezni kívánja, hogy ő a háttérben kíván maradni férje hivatásában, nem ő a főszereplő a képen, miként a családi kapcsolatban sem. Ezzel szemben az a mozdulat, ahogyan Kubányi felesége fölé hajol, már mást is jelez. Azt, hogy a művész számára igenis elsődleges volt a szeretett felesége jelenléte. Félti, óvja őt, s ez az óvás kicsit segítségkérés is a művészi bohémiák s a társadalmi rang adta élet nehézségeinek tisztázásában is. Önarcképe egyetlen egy maradt fenn Kubányinak. Már kései alkotás, élete végén festette. Nem sokban különbözik azoktól a fényképektől, amelyeket a megyeszékhelyen a nagyhírű Belgráder cég készített róla. Ami mégis különbbé teszi, az maga a művészi technika és az élet, amely különösen Kubányi szemében villan fel nagy erővel, és sejtetni engedi, hogy valóban egy művész portréját látjuk, aki mindig többet és mélyebbet lát egy hétköznapi embernél. 123