Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Művészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)

utolsó pillanatban örökítette meg őket a vásznon. Ez a helyzet, ez az állapot soha nem ismétlődött már meg. Amit Mikszáth megírt, azt Kubányi megfestette, csak hiányzott belőle az a gyilkos irónia és keserűség, amellyel Mikszáth nézni és ábrázolni tudta ezt a valóság és látszat szorításában vergődő osztályt. Kubányi képei nem keserűek, nem bántóak és nem leleplezőek. Hidd azt, amit jónak látsz — mondja a festő és szótlanul teljesíti megrendelői kívánságait. Nem volt bíráló alkat, sem műveivel megváltani szándékozó egyéniség. Képein igen nagy szerepet kap a vadászat. 1886-ban festett Hallali című képét az egyik legjobb alkotásának tartották, több helyen is megemlítik, de nem maradt fenn. 1888-ban festette a Vadászat után, a Vadásztársaság (1894), a Visszatérés a vadászatról című képet stb. Ezek a vadászkompániák — rokoni, baráti, alkalmi társaságok — a képeken jó lovakon, fogatokon indulnak neki a vadászatnak (úgy tűnik az arcok megfestése alapján mintha a kortársak felismerhetők is lennének), s mintha tudatában volnának, hogy úri létük egyik legutolsó kiváltságával élnek most. Vadászni csak az úri osztály tagjainak volt joga, s ha az élet más pályáira már betört is melléjük a valóság, a vadászat továbbra is a társadalom más rétegei számára tiltott terület maradt.) Ennek az osztálynak az életéről szóló képeinek legtöbbje ma ismeretlen, csak címeik alapján tudjuk felidézni. Ezek is beszédes címek ugyan az egykori katalógusokat látván. így csak találgatni lehet, hogy mit ábrázol a kép maga. Nincs semmi baj! (1887), Vendégek fogadása (1889), Agglegény téli öröme (1890), Rossz ómen (1892), Nyári idill (1893), Csakazértse! (1894) stb. Ismerjük viszont Kubányi ilyen témájú képeinek másik két érdekes rétegét. Az egyikhez az utazási jelenetek sorolhatók. Egyik korai s technikai felkészültségét tekintve a Kellemetlen intermezzo (1888) alkotása sem teljes: a családi kirándulásra induló família hintájának kiesett a kereke, a házsártos, a képen is szemmel láthatóan perlekedő feleség mellett áll a dada a kisbabával s az uraság, aki megadóan tárja szét a karját egyrészt a felesége haragja láttán, másrészt az előre nem látott szerencsétlenség miatt. Tortúra című képe ugyan nem maradt meg, de a leírás igen szemléletes róla.

41 A fiákeren való utazást örökítette meg, ahogyan hajdanán Balassagyarmatról Budapestre utaztak. (A kép Karlsbadban volt kiállítva s rögtön meg is vették.) A hátsó ülésen ült egy dzsentri, jobbra tőle egy szőke asszonyság divatos kalapban, közöttük az asszonyság kisfia. A kisülésen kucorgott egy pajeszos lengyel zsidó, s egy — az állát fehér kendővel felkötő — férfi, aki tehát minden bizonnyal fogorvoshoz ment. A bakon széleshátú kocsis ült, s mellette szorongott egy fiatal szőke lány, s egy parasztmenyecske akik feltehetően állást keresni indultak a fővárosba. „Maga a lovas bárka szinte fénykép-hűséggel van megörökítve" — írja a krónikás s megjegyzése egyúttal rámutat arra is, hogy Kubányi Lajos ilyen jellegű képein valóságos technikatörténeti bemutató is fellelhető. Másik megjegyzése tovább vezet bennünket, mivel részletesen leírja, hogy a batár lovait milyen hűséggel festette meg Kubányi: azok tomporán látható a rájuk száradt por, az egyiknek, mert rugós volt, a farka az istránghoz van kötve. (Hasonló témakörű képei még: Kedélyes utazás (1886), Téli utazás (1896), Kedélyes utazás (1899) stb.) Még mielőbb Kubányi festményeinek ló-ábrázolásáról szólnánk, be kell mutatni a jelzett másik csoportot is, amelynek központi alakja Kerényi Ferenc találó megjegyzése szerint ,,a jövő figurája, a felvidéki falu kiskapitalistája, a kupec."

42 Ezek a kupecek kivétel nélkül lóval kereskednek. Ez jó vásár volt (1898) című képén öt kupec tart hazafelé kétfogatú bricskáján, s az egyik elégedett mozdulattal üt belső zsebére. Feltehető, hogy sikerült túljárni az ügyfél eszén s valami pókos lóval becsapta őt, de 116