Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Történelem - Somlyói Tóth Tibor: Gimesi és Gácsi gróf Forgách Simon I.
Simon gyermekkoráról adataink felette hézagosak. Kétségtelen, hogy apja nagy tekintélyének s anyja összeköttetéseinek köszönhette, hogy már gyermekkorában a bécsi udvarba került. Önmaga is írja egyik munkájában 6 , hogy „gyermekségétől fog vast practicálta az austriai ház udvarát." Thaly Kálmántól Váradi Sternberg Jánosig minden biográfusa, vagy róla író elismétli: József császár gyermekkori játszótársa volt 7 . Ez már csak a köztük lévő korkülönbségnél fogva is lehetetlen, mert mikor Józsefet — kilenc éves korában — 1687 -ben megkoronázták magyar királynak, akkor már Forgách Simon tizennyolc éves volt. A feltételezett kapcsolat annyiban igaz, hogy az említett koronázáson az ifjú arisztokratát I. József magyar király aranysarkantyús vitézzé ütötte. Ha nem is József közvetlen környezetében, de a bécsi udvarban szerezte Forgách azt a széleskörű nyelvismeretet, irodalmi műveltséget, 8 mellyel ő kortársai közül egyszeriben kiemelkedett, s élte befejező szakaszában jeles politikai, katonai és valláserkölcsi íróvá avatta. Anyanyelvén, a magyaron kívül magas szinten tudott latinul, németül, franciául, olaszul, s mint felvidéki származású: szlovákul („tótul") is jól értett, amihez később, emigrációjában a lengyelt is elsajátította. Széleskörű olvasottságának tanúbizonysága könyvjegyzéke 9 — mely a fogságában tanulmányozott könyveket sorolja fel —, továbbá az a gyűjtemény 10 , mely az olvasmányaiból kiírt jeles mondásokat, szállóigéket tartalmazza. Retorikai képességeit és képzettségét Bercsényi is elismeri. 11 Az utókor vélekedésének egyik visszatérő jelzője: kiszámíthatatlan. Ez a jelző, mely a lelki stabilitás hiányára utal, mindjárt érthetőbbé válik, ha tudjuk azt, hogy szüleit a serdülőkor legfontosabb időszakában, kezdetén és végén, a formálódás irányának meghatározásakor és a kialakított lét hitelesítésekor elvesztette: apja 1681ben halt meg, anyja hat évre rá követte. Az örökség nagyságrendje mágnásméretű. Nyitra megyéből GaAgócz, Ghimes. Nagy-Tapolcsány és Tavarnok hatalmas jövedelmű uradalmai ; Nógrádból és Hevesből a, gácsi uradalom ; Borsodból Rudabánya ; Abaújból Szaláncz ; Sárosból Hertnek uradalmak. A mérleg nyelve azonban mégsem mutat egyértelmű aktívumot, mert a temérdek birtok mellé hatalmas adósságokat is örököltek a Forgách-gyermekek. A hitelezők számos adósságot felmondtak a szülők halála után és — mivel sürgős követelésekkel léptek fel — a Forgách-fiúk nagy zavarukban nagybátyjuktól: idősb gróf Bercsényi Miklóstól és volt gyámjuktól adósságaik törlesztésére 31 ezer Ft-ot kaptak, melynek fejében Ádám és Simon 1687 január 3-tól 10 évre zálogbirtokként Nagy-Tapolcsányt és Tavarnokot átengedték. Bercsényi legsürgősebb adósságaikat ki is fizette 4263 Ft 9 kr erejéig (Thalynál hibásan 2463 Ft), mellyel Forgách Simon szülei három bécsi kereskedőnek „hitelbe történt bevásárlásaik fejében adósak maradtak." 12 A Forgách-fiúk azonban Bercsényi kölcsönét többszöri felszólítás ellenébe is elmulasztották törleszteni, s ezért királyi levél ment Bercsényi Miklós javára 1686. március 21-én a Forgách-örökösökhöz 13 , hogy az apjuk által Alxirger Hartmann és Márton kereskedőktől felvett hitelt törlesszék. Űgy látszik ez sem használt, mivel Bercsényi kénytelen volt újból — 1689. május 21-én — a kancelláriához fordulni — végrehajtást kérve ellenük. Az öreg Bercsényi azonban ezt a végrehajtást már alig érhette meg. A Forgách-fiúkon a tartozást a fia: ifj. gróf Bercsényi Miklós részére vehették meg. Az igen szoros rokoni kötelékek ellenére Simon bosszút forralt unokatestvére ellen, vissza akarván szerezni a két elzálogosított, nagyjövedelmű uradalmat. Ezért 1690-ben tanúkat szerzett annak bizonyítására, hogy 1687-ben —• amikor elzálogosították ezeket az uradalmakat — a néhai idősb Bercsényi Miklós visszaélt a Forgács-fiúk szorult helyzetével, s így ők a szívükhöz oly közelálló uradalmakat 10
