Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában

115. A csőszkunyhó téves, egy szőlőben levő pince volt, ami összeroskadt és ott találták meg a fegyvereket. (Ld. NmL., Nmf. 1850. május 2., 2454. számú irat.) 116. Szabó Béla: i. m. 86—87. old. 117. Madách Imre nővérének, az 1849-ben férjével együtt tragikusan elhunyt Madách Máriának unokája. 118. BALOGH KÁBOLY: Madách az emberes a költő. dr. Vájna György és társa kiadása, Bp. 1934., 124. old. 119. Magam is át meg átolvastam Becker Hugónak több folytatásban közölt cikkét, amelyben Madách szavait is idézi, vagy idézni véli. Becker ugyanis Túri Mészáros István közlésére hivatkozva említi, hogy Madách a következőket mondta egyik barátjának : ,, . . . 1852-ben a béc3Í'kormány azon gyanúsításból, hogy én szabad csapatokat szervezek, elfogatott... A vád hazugság volt s ennélfogva világos, hogy számtalan kérdésre semmit se feleltem. Azt gondolhatod, hogy nem rajtam múlt, ha sereget nem teremtettem a földből annak az átkos rendszernek megbuktatására." Az idézett két mondat között — látszólag — ellentmondás van. A költő egyrészt tagadja a szabadcsapatok szervezését (ami érthető, Ызгеп a vádat csak elegendő bizonyítékok hiányában ejtette el 1854. február 28-án a Pesti Haditörvényszék, furcsa és veszélyes ( !) lett volna, ha nem sokkal кезоЬЬ ezt saját maga ismerte volna el, mégha baráti körben is), másrészt elismeri a szándékot, amikor azt mondja, hogy ha rajta múlt volna, sereget teremtett volna a földből is. A két állítás között tehát csak azért látszólagos az ellentmondás, mert az egész szervezkedés még kezdeti stádiumban volt. Inkább csak az előkészületek történtek meg. Amennyiben nem fedezték volna fel idő előtt a szervezkedést, bizonyára Madách és társai esetében is a szándékot csakhamar tettek követték volna. 120. Madách Imre összes levelei. Sajtó alá rendezte: Staud Géza. I. kötet. Szerk.: gr. Károlyi István és Pünkösti. Andor. 7. szám. Madách Színház Bp., Űj Színház Kft. kiadása, 1942.138—139. old. 121. „Csak béke, béke" c. verse. Megjelent: Madách Imre munkái. Költemények. (Magyar klasszikusok XXX.kötet.) A Kisfaludy-Társaság megbízásából kiadja a Franklin-Társulat Budapesten.) 202. old. 122. SŐTÉR ISTVÁN: Romantika és realizmus. Válogatott irodalmi tanulmányok. (Madách Imre) Szépirodalmi Könyvkiadó. 1956. 244. old. 123. HOKVÁTH KÁROLY: Madách Imre. Különlenyomat az Irodalomtörténeti Közlemények 1958. 2—4. számából 26—27. old. 124. „Fogságomból I." с verse. Madách Imre munkái. . . 197. old. 125. Ma már nagyjából tudjuk, hogy végül is hogyan s miért alakultak másképpen a dolgok. Jól jellemzi az akkori nemzetközi politikai viszonyok változását Somogyi Éva: Abszolutizmus és kiegyezés 1849—1867. с munkájában (Gondolat, 1981.) a 85. oldalon : „A világ dolgai. .. úgy alakultak, hogy nem kedveztek az itthoni mozgalomnak. Nem robbant ki a francia forradalom, az osztrák birodalom nem kapcsolódott bele az olyannyira várt nemzetközi konfliktusba, hogy aztán a magyarság a Habsburgok ellenségeinek oldalára állhatott volna. Kossuthot Angliában és Amerikában a kikötők népei, a nagyvárosok meetingei mint egy távoli nép romantikus hősét ünnepelték, de a kormányoktól fegyvert, pénzt, konkrét támogatást nem kapott." 126. Szelényi Károly („Kari von Szelényi") valószínűleg 1826-ben született, Körösmezőn, Máramaros megyében. Tanulmányait illetően végzett bölcsész volt, 1848-tól gyakornok a M. kir. Helytartótanácsnál, de a forradalom kitörésekor odahagyva állását, beállt a honvéd seregbe, hadnagy, majd főhadnagy, végül százados lett. A forradalom utolsó hónapjaiban Komáromban, gr. Zichy Ottó honv. ezredes parancsnoksága alatt volt felelős beosztásban, ezt követően komáromi kapituláns menlevéllel Hamburgba ment, később mint önkéntes belépett a Schleswig-Holstein-i hadseregbe. Ennek feloszlása után visszatért Hamburgba. A cs. kir. hatóságok engedélyével 1851. második felében hazajött Magyarországra, ahol letartóztatásáig az esztergomi cs. kir. kataszteri hivatalnál mint kiadó szolgált. 1853. január 25-én 4 évi vasban eltöltendő várfogságra ítélték, amit — pár hónap híján — a Josefstadt-i erődben töltött le. Szabadulása után sem volt igazán „szabad", mert az 1856. július 21-1 kormányzósági rendelkezéssel rendőri felügyelet alá helyezték, amelyet 1857. január 9-én megszüntettek, anélkül, hogy a rendőri megfigyelést i3 megszüntették volna. — Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor megemlítem, hogy Szelényi Károlynak egyenesági élő leszármazottja (dédunokája) van: Neményi Lili, a Magyar Állami Operaház Kiváló Művésze. 127. Wien, Kriegsarchivum, Urtheil 1853., X./lll. Az ítéletet dr. Bona Gábor kollega, a Hadtörténelmi Intézet tudományos munkatársa találta meg bécsi kutatásai során és volt szíves rendelkezésemre bocsátani, melyért ezúton is köszönetemet fejezem ki. 128. Ez nem kuriózum, mert az abszolutizmuskori forradalmi szervezkedések, csoportosulások igen gyakran egy-egy személyen keresztül egy másik csoporthoz is kapcsolódtak. Erre számos példa van. 129. A Kossuth-családdal is szoros kapcsolatot tartott. 130. Ezt támasztják alá a Krizsán László által — i. m. 61—62. oldalon — közölt dokumentumok is, továbbá Staud Géza i. m. 138—139. old. Itt említem még meg, hogy Bory István kisebbik fia, Miklós, 48-as gerilla volt, a losonci rajtaütés egyik vezetője. 131. HL. A Bach-korszakban politikai szempontból rendőri megfigyelés alatt állt 48-asok nyilvántartó lapjai. M-betű, 10. számú irat. 132. Csak Salgótarján és Bécs volt hátra. 133. Irodalomtörténeti Közlemények (Itk.) 1965. 1. szám, 77—78. old. 134. „Az első vád miatt a vizsgálatot hiányos tényállás és elégtelen bizonyíték folytán megszüntették, de a második miatt az 1852. október 25-től 1853. május 2-ig kiáltott vizsgálati fogságot büntetésül beszámították." 108