Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában

IX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1983 Madách Imre hadbírósági perének nyomában Spáczay Hedvig „Ilyen viszonyokról, mint a mieink .. . más népeknek fogalmuk sincsen. Mi örökös harcban állunk létünkért, mi egy kalitkában vagyunk a fenevaddal, mely minden percben el akar nyelni, ők csak a jólét s jobb lét közt küzdenek." Madách Annak ellenére, hogy a Tragédia minden egyes jelenete azt tükrözi, hogy szerzője mindent tud az emberről és az emberiségről, amit tudni lehet, s múltról, jelenről és jövőről szinte látnoki szemmel vall, mégis, valahogyan úgy élt s részben még ma is úgy él az irodalmi köztudatban, mint aki sokat betegeskedve, élettől, emberektől elszakadva, távolról és felülről nézett mindent, birtokára behúzódva átadta magát a magányosságnak és már-már a reménytelenségnek is. Erről a Madáchról nehéz feltételezni és elhinni, hogy szemével nemcsak a messzi múltba és a távoli jövőbe tekintett, hanem saját korában is benne élt, s mi több, tevékenyen részt is vett korának politikai és eszmeáramlataiban, és ami ennél is több : nem zárkózott el olyan tettektől sem, amelyek megkísérelték azt a kort, amelyben élt, emberségesebbé, igazabbá és szabadabbá tenni. A köztudatban egy konzervatív Madách-kép alakult ki és élt hosszú időn keresztül. Ezt a konzervatív Madách-képet ápolták — jeles, sőt egészen kiváló —• életrajzírói és méltatói közül is sokan. A „beteg Madách" — minduntalan ezzel a jelzővel találkozunk.

1 Való igaz, hogy Madách nem volt egészséges ember, de ez nem jelentett állandó jellegű és teljes passzivitást a körülötte zajló eseményekkel szemben. Az 1960-as évek folyamán végre egy — Madách korábbi életrajzíróitól sok tekintetben eltérő —• új Madách-kép kezd kialakulni. Az új Madách-kép kialakításán munkálkodott közvetve Waldapfel József irodalomtörténész, egyetemi tanár, majd közvetlenül és újabb kutatásokat végezve Szabad György

2 történész, egyetemi tanár, Krizsán László

3

, Kerényi Ferenc

4

, Lukács Lajos

5

, Belitzky János

6

, Leblanc Zsoltné

7 és Szabó Béla

8

, ők abban hoztak újat, hogy a „beteg Madách" és a „passzív Madách" portréja mellé bátran föl merték vázolni saját koncepciójukat, azt az új Madách-képet, amely véleményem szerint (s véleményemet az általam hosszú évek során összegyűjtött levéltári adatok is megerősítették) minden eddiginél sokkal közelebb áll az „élő", a valóságos Madáchhoz. Kerényi elsősorban Madách ifjú korát, fiatal éveit vizsgálta és vont le részletesen elemző, újszerű következtetéseket, Krizsán László pedig Madách 1848—49-es tevékenységét vizsgálva új és valósabb megvilágításba helyezte a költő forradalom alatti szereplését.

9 Az eddig ismeretlen dokumentumok közlésével Krizsannak elsőként sikerült cáfolnia azt a csaknem évszázados hiedelmet, mely szerint Madách 1848— 49-ben elvonult a társadalmi haladásért s a szabadságért folytatott harc küzdőtereiről. Ugyancsak Krizsán Lászlótól indult el az a feltételezés, hogy a „bujdosó" Rákóczy János

10

, Kossuth egykori titkára, nem is annyira csak bujdosó volt, hanem eset73