Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)
Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Madách szépirodalmi hagyatékának fiológiai problémái
Repülj, repülj — és délen valahol A' bujdosókkal ha találkozol Mond meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, szét hull nemzetünk. Sokra sír, sokra vak börtön borúi, Mi kik élünk, járunk bús, szótlanul, Van ki fel kél, és sirván el megyén Uj hont keresni túl a tengeren. A' memiyasszony meddőségért eped, Szüle nem sir holt magzata felett, Az agg szive örömmel el telik, Hogy nem kell élnie sok ideig. Beszéld el óh ! hogy gyalázat reánk, Nem elég: hogy mint tölgy kivágatánk, A' ki dőlt fában őrlő szú lakik, A honfi honfira vádaskodik. Testvért testvér, — apát fiú el ad. — Még is erről ne szóljon ajakad, — Nehogy ki távol sir e' nemzeten Meg utálni is kénytelen legyen. Tompa Mihály A két szöveg egybevetéséből meglehetősen nagyszámú eltérés állapítható meg. Közöttük nemcsak interpunkciós változtatások vannak, hanem ritmikaiak, sőt tartalmat érintők is. Egészében véve Madách helyesírása jóval konzervatívabb, mint az első közlésé. Még használja az aposztrófokat, a szóvégi -tt ortográfiája ingadozik stb. A másolat keletkezéséről két textológiai feltételezés állítható fel, az első látszik valószínűbbnek : — Madách nem a Magyar Emléklapok betiltott példányából másolt, hanem az országban szép számmal keringő másolatok valamelyikéből; — a lényegesebb változások Madách tudatos, másolás közbeni átalakítása Tompa szövegén. A másolat keletkezésének időpontjáról nincs adatunk. A Tompa-vers sztregovai kedveltségeről azonban anekdota és hiteles adat is szól. Az előbbi szerint 1850 májusában Madách hiába kereste Szécsényben barátját, Komjáthy Anzelmet és a házigazda távollétében, annak asztalára írta föl a verset. 40 A történetet azonban Komjáthy Anzelm Madách-adatokat is tartalmazó, más összefüggésekben már említett önéletírása nem erősíti meg. Ifjabb Balogh Károly, a költő Sztregován nevelt unokaöccse pedig arról számol be emlékirataiban 41 , hogy házi vizsgáján, a család előtt — valamikor 1855 és 1858 között — Tompa „akkor még csak kéziratban terjesztett versét" szavalta, talán éppen kéziratunkról tanulva meg a szöveget. Eggyel megszaporodott az ismert Madách-kéziratok száma. 48
