Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Madách szépirodalmi hagyatékának fiológiai problémái

Sokra sír, sokra vak börtön borúi, Kik élünk, járunk búsan, szótlanul; Van a ki felkél, és sirván megyén Uj hont keresni túl a tengeren. A menyasszony meddőségért eped, Szüle nem zokog holt magzat felett ; A vén lelke örömmel eltelik : Hogy nem kell élni már sok ideig. Beszéld el, ah, ... ! hogy ... gyalázat reánk ! Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk : A kidőlt fában őrlő szú lakik . . . A honfi honfira vádaskodik. Testvért testvér, apát fiu elad . . . Mégis, ne szóljon erről ajakad, Nehogy, ki távol sír e nemzeten : Megutálni is kénytelen legyen ! T, Madách Imre másolatában : Gólyához Meg enyhől a' lég, virul a' határ, Megint eljöttél jó Gólya madár, Az ócska fészked megigazgatod, Hogy ott ki költhesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza —• meg ne csaljanak Csalárd napsugár és siró patak. Csak vissza, vissza — itt nincs kikelet, Az élet megfagyott; megdermedett. Ne járj a mezőn temető van ott, Ne menyj a' tóba, vértől áradott, Torony tetőn keresvén nyughelyetí Tüzes üszőkbe léphetsz úgy lehet. Jobb ha házamról el hurczolkodol De mellyiken tudsz fészket rakni? hol Átkot kétségbe esést ne hallj alól S ne félj az Istenwe& nyilaitól. Csak vissza, vissza — dél szigete vár, Boldogabb vagy te mint mi jó madár ! , Két hont adott néked a' végezett, Nekünk csak egy volt, az is elveszett. 47