Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Madách szépirodalmi hagyatékának fiológiai problémái

most már őt támogatandó.

34 A 13 név — akik tehát 1847 őszén a Dessewffy-frakció hívei voltak — a következők : Веке Gábor, Fajnor János, Timári Sándor, Komáromy Imre, Paczolay Nárcisz, Frideczky Lajos, Huszár István, Fráter Pál, Majthényi Pál, Veres Pál, Madách Imre, Plachy Ferenc, Plachy Tamás. Az 1847. október 18-i követválasztás eseményei helyet kaptak az országos sajtóban is. A Pesti Hírlapban 1847. október 28-án jelent meg P. — (Pulszky ?) tollából a Kubinyi-párti tudósítás, amely Dessewffy Jóbot a konzervatívok jelöltjének minősítette és megemlítette az őt támogató ellenzékiek csoportját is: „De azon néhány tagja az ellenzéknek is hallgatott, kik a Dessewffypárthoz tartoztak, s kik ezen pártnak mint a csepp tejfel a theának, a szint ugyan megadták, de a fanyar izt és szagot meg nem változtathatták." Érdekes új mozzanatot rögzített a Budapesti Híradó 1847. november 4-i • jelű, Dessewffy-párti tudósítója, amikor arról írt, hogy az őszi szántást-vetést, szüretet is háttérbe szorító korteshadjárat idején vallási szempontok is érvényesültek, a protestánsok Kubinyit, a klérus Dessewffyt támogatták.

35 Az ellenük felhozott vádakat „Többen a D-pártból" aláírással tagadta egy nyilatkozat a Pesti Hírlap november 7-i számában. Ugyancsak a Dessewffyt támogató szegénylegény-frakció döntését hibáztatta kéziratban maradt tudósításában Lisznyai Kálmán is. A kéziratból

36 úgy tűnik, a Budapesti Híradónak szánta válaszul a november 4-i tudósításra: „Értesüljön kegyed világosan: D. J., a' megye egyik legérdemesebb ellenzéki tagja lévén, ha előre értekezett volna szándékáról, a' nógrádi ellenzékkel, 's ha annak testületében illy előleges conferentia útján támadt volna számára párt, 's a' megoszlott 's két részre szakadt ellenzék álna egymással szemközt 's a' conservatívek csak kéntelenségből csatlakozott kiegészítő rész volnának, mert sem egyikhez sem másikhoz nem vonja őket az elv, csupán személyes hajlam, akkor D. J. és pártja ellen semmi kifogás nem lehetne. De a tények máskép bizonyítanak. D. J. Urat, követi jelöltül a' nógrádi ellenzék akarata 's meg egyezése nélkül a' megye legnagyobb befolyású 's tekintélyű conservatív egyénei léptették föl 's alakítottak körülötte olly pártot, mellynek tengelyét'ők tartották 's irányát ők határozták meg, 's használták a derék D. Jóbot fényes czímerúl, hogy illy rejtelmes fogással a' conservatív párt jövendőjének alapot készítsenek. 'S hogy egypár ellenzéki tagot következetlenségre tántorítsanak — (...) melly sikerült egy pár fiatalemberre nézve, kiket már edig is hullócsillagoknak nevezett a' közvélemény, 's bizonyítja a' zöldgalyas párt nem ellenzéki törekvésű szellemét az is, hogy ezen egy pár megtévedt fiatal ember, ki edig lánglelke 's szép tehetsége miatt positiv részvétben részesült, most nem kiséri nyomaikat a' népszerűség mosolygó angyala, melly eddig ölelte őket, 's levan az ellenzéki szilárdságnak, következetességnek azon ragyogó zománcza hullva rólok,

37 melly edig őket kifogás nélkül közkedvességűvé tévé. Ha ők K. F. mellett maradtak volna, ezt nagyon természetesnek látta volna maga azon zöldgalyas párt, melyhez most tartoznak." A szegénylegény-egylet bomlásának és a nógrádi reformellenzék 1847 őszi meghasonlásának erős és tartós visszahatása mutatkozott később a forradalmi baloldal sajtójában, amikor 1848 nyarán Repetzky Ferencet a füleki választókerületben megválasztották a népképviseleti országgyűlésre. A választási biztos Madách Imre volt, amint arról kötetünk következő tanulmányában részletesen olvashatunk. 45