Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)
Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Madách szépirodalmi hagyatékának fiológiai problémái
Hogy nem utólagos belemagyarázásról van szó, Matolcsy_ versezete (Szerény szózata egy szegény legénynek) is bizonyítja, aki a második sorban megnevezi a vezért („Repetzkivel tartok én . . .") és a második versszakban, Szontaghnál valamivel sommásabban újra összefoglalja a programot: Szabad föld, és szabad nép, Közteher 's egyenlőség E' kincsekért küzdök én. Va gyis — pol itikai terminológiára átfogalmazva — a nógrádi szegénylegényegyie±№ogranijába) vette a közteherviselést, az úrbéri viszonyok eltörlését, a törvény előtti egyenlőséget, a szólás- és sajtószabadságot, az esküdtbíráskodást, az ősiség eltörlését. Lényegében mindazokat a reformköveteléseket, amelyeket az 1847. június 6—7-én elfogadott Ellenzéki Nyilatkozat tartalmazott. Abógrádi szegénylegényegylet után érthető módon nem maradt fenn összefüggő írásos emlékanyag. Ezért több kérdésre a további kutatásnak kell majd választ adnia. Ilyenek : V-£Ut^e_ kapcsola t a Kazinczy Gábor szervezte ze mpléni, d e a szomszéd vármegyékből is toborzó szegénylegény-társulat és a n^rád^ncözött ? 24 (Madách és Kazinczy Gábor ismeretsége még a költő pesti éveire datálható. Figyelemreméltó az is, hogy a Lantvirágok 1840-es kötetéből a cenzúra által kifogásolt három vers és egy negyedik Kazinczy Gábor tulajdonába került.) 25 Es ami talán ennél is jelentősebb : volt-e szervezett ^kapcsolat a pesti Ellenzéki Kör és a nó grádi tár sulás között ? (Ennek ellentmondani látszik, hogy Madách Imre neve csak 1847. novemberében, Szontaghé decemberben tűnik fel az Ellenzéki Kör tagdíjfizetési listáin, Repetzkyé pedig egyáltalán nem 26 ). A nógrádi szegénylegényegyletről szóló egyik híradásban (Pesti Hírlap 1847. szeptember 2.) az augusztus végéről keltezett névtelen tudósító 140 főre teszi a társaság létszámát, hírt ad arról, hogy augusztus 1-i gyűlésükön nem tudtak megegyezni az országgyűlési követválasztás követendő megyei taktikájában, és így kudarcot vallottak mindazok, akik az Ellenzéki Párt helyi bázisát akarták a társaságból kialakítani. Madáchnak ismerjük ugyan egy verses , levelét Szontagh hoz, az augusztus 1-i gyűlés és az augusztus 23-i közgyűlés közötti időből (Csesztvén írta, 1847. augusztus 12-én) 27 , de ebben jobbára általános elmélkedések olvashatók meg irodalmi vonatkozások Madách, Szontagh és Pulszky Ferenc kapcsolatáról: már együtt szerepel itt a Nógrádi Képcsarnok с epigrammagyűjtemény három szerzője. A követválasztási korteshadjárat augusztus 23. után kezdődött, és a közgyűlés tükrözte a szegénylegények augusztus 1-i kudarcát. A követek ugyanis szabad véleménynyilvánítási jogot kaptak s ezért nem követutasításokat, hanem csak irányelveket. 28 ^ Nógrádi Képcsarnok 2 * már azt a helyzetet tükrözi, amelyben ismertek a követ je löltek, Károlyi János első alispán, illetve Kubinyi Ferenc és Dessewffy Jób, ezért keletkezését 1847. augusztus 23. és a megírását kiváltó alkalom, a nádori látogatás (.október 12.) közé tehetjük. Noha Pulszky Kubinyi híve volt, Madách pedig Dessewffyé, a három szerzős epigrammagyűjtemény viszonylag egységes képet ad az emberi hibák találó, de elnéző mosollyal megverselt összegyűjtésével. így Madáchnak (11. darab) csak a „nexust" róják fel: felesége unokahúga a nagytekintélyű Fráter Pálnak, a korábbi alispánnak, most Repetzky barátjának. Szontaghról (18. darab) centralista voltát rögzítik, Pulszkynál (40. darab) utalnak a Kubinyi érdekében vitt agitációra, 400 kortesének emlegetésével. Mindhárom követ-jelöltről készült gúny vers: Károlyi Jánost (2. darab) elvekkel kereskedőnek, Kubinyit (32. 43
