Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)
Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Madách szépirodalmi hagyatékának fiológiai problémái
A Tragédia szövege körül zajlott vitában Szabó József ismételten érvül használta, hogy Madách tekintély tiszteletből fogadta el Arany János, majd Szász Károly javaslatait, amelyek szinte zavarták őt. A jóváhagyás kérdésében azonban maga a költő írta le a perdöntő szavakat, természetesen nem tudhatva, hogy az 1863-as második kiadás az utolsó lesz életében. Arany az első kiadás megjelenése után két levelében is, 1862. január 22-én és február 13-án felajánlotta, hogy a második kiadásban Madách visszaállíthatja az eredeti szöveget. Madách válasza 1862. február 20-ról: ,,Változtatásidért csak újabb hálával tartozom, a nyomtatási hibák meg bámulatos gyérek." (Amelyeket — tehetjük hozzá — errata-lap korrigált is az első kiadásban.) Ugyanerről, az írói személyiség szuverenitásáról győz meg a Szász Károllyal folytatott levelezés, amely 1863. március 18-án, a második kiadás megküldésével zárult, leszögezve Madách álláspontját: „Igyekeztem észrevételeidet a lehetőségig hasznosítani, különösen a homályosaknak jelölt helyeket világosabbakká tenni. Nagyon természetes, hogy magokat azon észrevételeket, meliyek a mű egész alkatát s organismusát illetik, bár helyességüket elismerem is, csak jövendő irányzatúi jegyezhettem meg magamnak, de annyira a mű átdolgozásába nem bocsátkozhattam, mert valószínűleg még jobban elrontottam volna." 15 A Tragédia szövegének módosulása Madách életében tehát megfelel az irodalmi szövegek szokásos útjának, a kritikai szabályzattól eltérés „indokolt esete" itt nem áll fenn. Mindazokkal kell egyetértenünk (Tolnai Vilmos, Halász Gábor, Németh G. Béla stb.), akik szöveggondozásuk során a második kiadást vették alapszövegül. Ez szolgálhat majd az új kritikai kiadás alapszövegéül is, természetesen figyelembe véve a Szabó József által említett tényleges sajtóhibákat 16 ; ezek azonban a második kiadásban sem mennek túl azon a körön, amelynek helyesbítése amúgy is feladata a kritikai kiadásnak. A „helyreállított szövegűnek" nevezett újabb kiadásokkal szemben azonban legsúlyosabb textológiai kifogásunk az lehet, hogy nem következetesek. Arany János (hat ízben), Szász Károly (két esetben), sőt — egy alkalommal — Madách ellenében a számosabb javításból kilenc helyébe került vissza önkényes döntéssel a K 2 madáchi szövege, tehát kevert textusú, szövegromlott új változat jelent meg, amely a nagyközönség kezébe adott Madáchtól túlhaladott megoldásokat is. Az elmúlt években ezek a kiadások csaknem kizárólagossá váltak a magyarországi kiadói gyakorlatban 17 . Mindehhez járul még egy (nem textológiai, de etikai) mozzanat is. A vita elmosta Arany János gesztusát és aprómunkáját, amellyel ő a számára csak országgyűlési szónokként ismert tehetség kéziratának útját egyengette a sikerig. Ehelyett „vagylagos" irodalomszemléletünk rossz hagyományai, a „Petőfi vagy Arany?", „Petőfi vagy Madách?" típusú fölösleges kérdésfelvetések szaporodtak most egy újabbal, az „Arany vagy Madách?" szembeállítással, nemzeti hagyományaink épségének kárára. Valóban sürgető szükség van Az ember tragédiája korszerű kritikai kiadására. II. Egy Madách-vers szellemi hátországa: a Szegény-dal Madách verseinek kötetes kiadásaiból hiányzik a_ Csesztvé n, 1847. január j2 8-án ^Ш^Ь_й^е2еш/;^а^_(Тедуик hozzá: esztétikai szempontból méltán, hiszen nem tartozik a lírai termés javához.) Szövege eddig három alkalommal jelent meg nyomtatásban, valamennyi esetben hiányos vagy téves értelmezéssel. Először a Magyar Múzsában tették közzé 19 , hasonmását is közölte Miklós Róbert 20 , a Petőfi Irodalmi 41
