Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Madách szépirodalmi hagyatékának fiológiai problémái

IX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1983 Madách Imre hagyatékának néhány filológiai problémája Kerényi Ferenc I. Az ember tragédiája hiteles szövegéről Az elmúlt másfél évtizedben több folyóiratban élénk eszmecsere folyt a Tragédia hiteles szövegéről. Ezt a vitát Szabó József indította meg a Palócföldben 1968-ban, aki — Babits Mihály, Gulyás Pál megjegyzéseire is hivatkozva — Arany János 13 javítását vizsgálta meg és mindenütt Madách eredeti szövegét találta jobbnak, kifejezőbbnek, sőt olykor grammatikailag helyesebbnek. 1 A cikkre Pásztor Emil válaszolt, majd a polémia tovább folyt az Arany-javítások egy részét nélkülöző jubileumi, Madách Imre születésének 150. évfordulójára kibocsájtott edició (1972) és a Tragédia-kézirat hasonmás kiadása (1973) után is. A vita jobbára a Palócföldben említett 13 hely értelmezése körül forgott.

2 Szabó József pedig — egy majdani kritikai kiadás munkáját segítendő — két újabb publikációban szólt a hiteles szöveg fontosságáról.

3 Miért kell most a polémia egyes megállapításaira visszatérni ? Több ok késztet erre: 1. A jubileumi kiadás óta a Tragédiának nemcsak a sok kiadásban megkopott, némileg romlott szövege forog közkézen, amely valóban javításra vár, hanem a Szabó József-féle, az eddigiektől tudatosan különböző változata is. 2. A Tragédia külföldi pályafutásának elősegítése céljából is, de elsősorban hazai használatra feltétlenül szükség van a drámai költemény korszerű, kritikai kiadására. (Mindkét vitázó fél ezt jelölte meg az eszmecsere gyakorlati hasznául és céljául.) 3. A magyar irodalom egyik főműve kapcsán, részben a vitában, részben ott csak érintve, olyan textológiai kérdések merültek fel, amelyek klasszikusaink általában vett kiadása szempontjából is fontosak. A magyar klasszikusok kritikai kiadásának szabályzata* így rendelkezik (IV. 2. pont) : „Alapszövegül általában az író életében megjelent utolsó szövegközlés vagy a legkésőbbi eredeti kézirat szolgál. Az ,ultima manus' elvétől indokolt esetben azonban el lehet térni." Példának az eltérésre a szabályzat a cenzúra kényszerített változtatásait vagy a politikai nyomás esetét hozza fel, majd leszögezi: ,,A kényszer nélkül, akár más író tanácsára is, de az író beleegyezésével történt változtatást azonban tiszteletben kell tartani." Szövegpéldákkal keressük a választ a kérdésre: fennáll-e az „indokolt eset"? Ehhez az I. szín hatvan során végeztük el a szövegváltozatok egybevetését: — a kézirat első, visszakövetkeztethető változatán, amely az akadémiai kidolgozás kéziratából állapítható meg, Madách későbbi autográf javításait figyelmen kívül hagyva. Ez a kéziratnak 1860. március 26. és 1861 tavasza 37