Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Madách szépirodalmi hagyatékának fiológiai problémái

közötti állapota, mint azt másutt részletesen bizonyítjuk.

5 (K

z jelöléssel) — a kézirat Madách által sajátkezűleg javított második kéziratán. Ez az akadémiai kidolgozás szövege 1861 tavaszáról, amelyet a költő Arany Jánosnak adott át. (К

а jelöléssel) Az első változaton végrehajtott változások egy részét a szakirodalom hagyományosan az első olvasó és bíráló jóbarát, Szontagh Pál nevéhez fúzi, de a módosítások zöme Madáchtól való és valamennyit ő hajtotta végre a kéziraton, így elkülönítésük filológiai szempontból lehetetlen. (Feltehetően Szontagh hívta fel Madách figyelmét néhány név hibás írására.) — az első kiadás szövegén (1861), Arany János ajánlott és Madáchtól elfogadott javításaival ;

6 — a második „tetemesen javított", Madách életében utolsó kiadásban (1863), Szász Károly és Madách Imre javításaival.

7 (Lásd a Tragédia 1—60. sorának táblázatos szövegrevízióját, a s

"

13 jegyzetekkel!) Amint táblázatos kimutatásunk és a hozzáfűzött jegyzetek jól szemléltetik, a Tragédia szövege három javítási szakaszban változott: a K

x és a K

2 között, Madách javításai és Szontagh tanácsai alapján; a K

2 és az első kiadás között Arany elfogadott stiláris javításaival, ritmikai helyesbítéseivel és nyomdai jelöléseivel; az első és a második kiadás között Madách saját javításai és Szász Károly tanácsai egy részének végrehajtása nyomán. Mint Szathmári István stilisztikai vizsgálata legújabban is megállapította,

14 valamennyi elfogadott javítás a mû hasznára vált, hiszen a nyelvjárási alakokat a köznyelvi, a régieseket az újabb, a szokatlanabbat a bevett nyelvállapot felé közelítették vagy módosították. Nem szabad elfelejtenünk továbbá, hogy kötetet (a Lantvirágok verseit) legutóbb 1840-ben 17 éves korában adott ki Madách, a sajtó alá rendezés munkafázisában tehát gyakorlata nem volt, így a tanácsokra fogékonyan és köszönettel, bár nem kritikátlanul reagált. 38