Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Zolnay László: A Madách család eredete

— Garamszeg, a Plathyának nevezett Nagyrét (Veliká Luká), Számpor és Beech (Becsó); 1455-ben pedig övék a Nógrád megyei Lehotka, Oszlár, Feketeerdő erdőbirtok s a Hont megyei Legyen).

134 De ebben az időszakban — a XIV. század vége felé — nem csak a Tholtok húzódnak Liptóba s a póniki — majd Poltári — Soósok települnek Nógrádba és Hontba. Az 1370-es években Nagy Lajos király az új véglesi uradalomhoz kívánja csatolni a Madách-ág — előbb már felsorolt — falvait is. Ezért 1375 november elsején Zólyomban Lajos király csere-egyezséget köt aule milesével, Lökős mesterrel, Madách egyik unokájával. Lökős mester a király rendelkezésére bocsátja a Cserenyben, Nagyréten levő részbirtokait s a Cserénnyel szomszédos Horhát faluját a Hont megyei Balog — Ipolybalog — birtokáért. Utóbb, 1379-ben királyi adományt nyer a Nógrád megyei Sáp falura.

135 1394-ben pedig Lökös mester fiai — korábban királyi apródok — donációt kapnak a Hont megyei Pribélyre is.

136 Valószínűleg Lökös mesterrel — testvérével — együtt szorul ki a cserényi s Cserény-környéki javakból Cserényi, majd Géczi Pál mester (1333—1368) is, Madách másik unokája. Omaga az 1351. évi osztálykor Szebedény falut, Cserény egy részét s Horhát harmadát örökölte. Cserényi-Géczi Pálnak Nógrádba való vissza vándorlását megkönnyítette a Géczi családba való házasodása ; ő maga is így vette fel — átmenetileg — a Géczi nevet. Mindenesetre Géczi Pál mester lett a Madách család megalapítója.

137 A Madáchok — noha Zólyom megyei birtokaiktól való végleges elszakadásuknak okleveles emlékére nem akadtam — az 1370-es évekkel összes itteni javaiktól megváltak; Nógrád megyei sorsuk, leszármazásuk s birtoklásuk története már kívül esik a magam kutatási körén. Tanulmányom keretét meghaladja a Kürtösi családból eredő — közel tizenöttizenhat — család címerének beható vizsgálata. Mégis, mint heraldikai érdekességre, rámutatok arra, hogy — a Madáchok kivételével — a Kürtösieknek szinte valahány leszármazó családja egymáséval egyező, vagy hasonló címert viselt. A Poltári Soósok címerében — amelyet leányági utódaik, a Garamszegi Géczyek átvettek — három felfelé néző kopját látunk; a középsőn zászló, a három kopja előtt kürt. Hasonló ehhez a Zolnay család címere: három zászlós kopja. De ugyanez a három zászlós kopja tér vissza a Liptó megyei Nagyselmeci és Ludrovai Tholt családnak a címerében is. A kürt helyett azonban itt egy férfikar fogja össze a három kopját. A Mikefalvi Micsinszky család címerében — a fenti motívumokból —• a kürt jelenik meg, mögötte íj, felfelé irányuló nyílvesszővel. A Baloghy család címermotívumai ugyancsak : kürt, kard, nyílvesszők. A Lukaviczky-Osztroluczky család címerében hasonló fegyvermotívumokat látunk. Az 1593-ban kihalt Kürtössyek címerére nem akadtam rá. Meglepő, hogy az ugyané törzsből eredő Madáchok — talán egy ismeretlen XV. századi új címeradományozás okán — ezeknek a régi s nyilván közös jelvényeknek egyikét sem viselték; heroldjuk az oroszlántestű szárnyas griff, amely mancsában koronát tart. Valószínű, hogy e címert Mátyás királytól az a Madách László szerezte, aki az egyik cseh háborúban foglyul ejtette Viktorin cseh királyfit. A Dobák ágazatok címerei eltérők ezektől, s tán erőltetés lenne akár a Nényei Luka, akár a Dacsólámi Dacsó család régi címerének egyes motívumai s a felsorolt Kürtösi-címermotívumok között rokonságot látni. A Nényei Luka család címere osztott pajzsú: egyik mezejében az egyszarvú ágaskodik, hátát-szűgyét nyílvessző üti át. A másik pajzsmezőben egy — két nyíllal átlőtt — szívet látunk, a szívből három virágszál növekszik fel. (Az utóbb említett motívum : a nyíllal átlőtt, virágot vető szív — önmagában — a Dacsólámi Dacsó család címere volt.) A Dacsók s a Lukak címerének azonossága nem meglepő: ágazataik csak a XIII—

XIV. század 22