Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Vonsik Ilona: Egy munkásdinasztia élete a XIX–XX. században

baglyasaljai születésű, aki leánykorában 10 évet dolgozott az üveggyárban. Munkaviszonyának nagyobb részét beégetőként töltötte el. A második generáció asszony tagja az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után az üveggyárban szeretett volna dolgozni — az édesanya elbeszélésének hatására — de nem volt felvétel. Munkaviszonyát ezért a kórház mosodájában kezdte, ahol három évet töltött el. 1968-ban nyert felvételt a Salgótarjáni Öblösüveggyárba. A gyár, mint munkahely praktikus meggondolásokból vetődött fel. Alapelve volt, hogy dolgozzanak együtt a férjével, egy üzemben, így lakásgondjuk is könnyebben és gyorsabban oldódik meg. (Akkor már háromgyermekes édesanya volt.) Legnagyobb gondjuk a lakás volt. Házasságkötésük után, 1961-ben — rövid ideig —- férje édesanyjánál laktak. Onnan költöztek férjének bátyjához, az üveggyári kolóniai egy szoba-konyhás lakásba. A szobát kapták meg használatra. Mikor sogoráéknak már szükségük volt a szobára, a spejzba kényszerültek. Ebben a helyiségben hordta ki első gyermekét. 1963 tavaszán kaptak a gyártól egy padlásszobát. 1964-ben költöztek le egy megüresedett földszinti lakásba. 1966 végén ismét visszaköltöztették őket egy padlásszobába ideiglenes jelleggel. (Előző lakásuk szanálásra került, s máshol nem tudtak nekik lakást biztosítani.) Ekkor már három gyermekük volt. 1968 végén kaptak egy gyári kijelölésű kétszoba összkomfortos lakást a Rákóczi u. 8. sz. alatt. Lakáshasználatba-vételi díjat nem kellett fizetniök. Az asszony a korongos csiszolóban kezdte, — ide kérte magát — mint törölgető. Azért ragaszkodott e munkahelyhez, mert három műszakosra tervezték az üzemelést. Mivel a férje is három műszakban dolgozott, úgy gondolták, össze tudják egyeztetni, hogy a három gyermekkel mindig legyen otthon valaki, ill. legyen aki bölcsődébe, óvodába viszi a kicsiket. Végül is nem indult három műszak, a műszakcseréket pedig nem engedélyezték. Atkérte magát átnézőnek. Ebben a munkakörben három műszak volt, de mivel a férjével ellentétesen váltották egymást, éjszakára egy műszakba kerültek. Ennek ellenére nyolc éven keresztül volt átnéző, nyolc éven keresztül járt három műszakba. A gyermekek éjszaka egyedül voltak otthon. Mindezen nyugtalanító problémák ellenére nagyon szeretett az átnézőben dolgozni. Keresete 2000,— körül mozgott. Amikor a festőben felvételi lehetőség mutatkozott a betanított festőkhöz, átkérte magát. A törölgetőben alkalmazták, ahol egy évig két műszakban dolgozott és minden szombat szabad volt. A festő 3. üzem beindulásával átkerült szitafestéshez. Rövid idő alatt betanulta a munkát, a gép állítását, ill. a szitacserét. A szitafestésnél van olyan termék, melynek egy műszakra 3000 db, de van olyan is, melynek csak 2000 db a normája. Ezzel kb. 3000,— Ft-ot kereshet meg. Jelenlegi munkabeosztása : egy hónapot a festő 2-ben, egy hónapot a festő 3-ban dolgozik. A festő 2-ben sok az olyan termék, pl. lámpabúrák, melyet festékkel szórnak be (kívülről, vagy belülről). Ma már kézifestéssel is próbálkozik, ill foglalkozik. Előtte nem tanulta a rajzolást, egyből üvegre kellett festeni egy-egy motívumot. Volt, hogy ötször, volt, hogy ötvenszer törölte le. Mindaddig gyakorolta, amíg nem sikerült. A gyakorlási idő három hónap volt. A betanuláshoz tartozott az is, hogy a már gyakorlott festők által megfestett üveget csak dekorálni kellett. A betanulási időre átlagkeresetet kapott. A jelenlegi munkavégzéssel 4—5000 Et-ot keres. Szó van arról, hogy miután sok a betanított munkás a festődében, gyáron belüli tanfolyam keretében szakmásítani fogják. Ha erre sor kerül, akkor részt vesz a tanfolyamon, hogy szakmunkássá váljék. Más előmeneteli lehetősége nincs, de ezzel is 159