Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Vonsik Ilona: Egy munkásdinasztia élete a XIX–XX. században

nagyon elégedett. Véleménye szerint a gyár által teremtett munkalehetőség mindenképpen biztonságot ad annak ellenére is, hogy időnként hullámzik a rendelés, olykor kevés, máskor meg sok a munka. Mikor a gyárba belépett dolgozni, nagy reményei nem voltak. Számára lényeges volt, hogy munkát kapott, hogy ott dolgozhat, ahol a nagy család csaknem minden tagja dolgozik, s mindenki megtalálta számítását. 1983-ban jogosult a 15 éves törzsgárda tagságra. Az összkomfortos lakásuk teljesen berendezett és gépesített. Kocsijuk, motorkerékpárjuk van. A szabadidejüket igyekeznek hasznosan eltölteni. Viszonylag sokat költenek a házikönyvtáruk kiegészítésére. A megyei lapra és a Rádió és TV Újságra fizetnek elő. (Két televíziójuk van.) Szeretnek kirándulni, bográcsozni, s rendszeresen a Balaton mellett üdülnek. Külföldön még nem voltak családostól, csak Ildikó, a legkisebb leány. A család öt tagja közül négyen az üveggyárban dolgoznak, s mind a négyen igénybe veszik az üzemi étkezési lehetőségeket, de így is a család összkeresetéből (16 000— 18 000 Ft) havonta mintegy 6000 Ft-ot költenek kosztra. (A családfő üvegfúvó mester, a felesége festő, a fia villanyszerelő, lánya csomagoló.) A család pártonkívüli, de tagjai a szakszervezetnek. Nyolc éven keresztül volt szakszervezeti bizalmi, amikor az átnézőben dolgozott. Munkahely változtatásával le kellett mondania e tisztségről. Jelenleg az üzemi Vöröskereszt Szervezetben tevékenykedik. Az életével, munkájával elégedett. Egyetlen vágya van, szeretne repülőgéppel utazni. Mint mondta, erre majd akkor kerül sor, ha a gyermekekkel szemben nem lesz nevelési kötelezettsége. A legkisebb gyermek, Ildikó 1966-ban született. Az általános iskola nyolc osztályát végezte el. A továbbtanulás meg sem fordult a fejében, dolgozni akart. Az általános iskolából egyszer volt az üveggyárban gyárlátogatáson. Akkor még nem gondolta, hogy ott fog dolgozni, csak amikor az általános iskolai tanulmányait befejezte, akkor jelentkezett a gyárban felvételre. (Másutt nem is próbálkozott.) Az üveggyárhoz való kötődését két dolog motiválta: egyrészt, általános iskolás korában csak ebben az egy gyárban volt üzemlátogatáson, más munkahelyekkel nem ismerkedett, másrészt ott dolgoztak a szülei, s nem volt közömbös a munkahely megválasztásánál, hogy maga mögött érzi-e közvetlen közelben a szüleit. Mint mondta, biztos, hogy oda ment volna dolgozni, ahol a szülei is dolgoznak. S mivel az üveggyárban dolgoztak, ő is ott helyezkedett el. A gyárban vódőételesnek alkalmazták 14 éves korában 8 órai munkaidőre. A festődébe került, ahol a festő munkásokat látta el védőitallal. A gyári büféből hordta a tejet gyakorta kosárban, kézben (volt, mikor targonca szállította), s helyezte el a hűtőszekrényben, öt hónapig volt védőételes, havi 2200 Ft fizetésért. Amikor megszűnt a védőétel, védőital (beépítették a munkások keresetébe), akkor ugyancsak a festődében törölgető lett. Eleinte egy műszakban, majd két műszakban végezte munkáját. Jelenleg csoportvezető egy csomagoló brigádban. Egy műszak alatt ketten kb. 3000 db burát csomagolnak. A brigád harmadik tagja dobozol. Üvegfestő szeretne lenni, mely jelenleg betanított munka az üveggyárban. Jó pár éve már nem indul szakmunkásképzés ebben a szakmában, mert kevés a rendelés és véleménye szerint a gyárnak nem éri meg. A jelenlegi rendeléseket betanított munkaerővel is tudják teljesíteni. Ildikó jelenleg gyakorolja a festést. (A fújást és a kézifestést is.) Csíkozni már tud, a levelek festése nagyobb kézügyességet igényel. 160