Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Vonsik Ilona: Egy munkásdinasztia élete a XIX–XX. században

járatják. Sándor rendszeresen hallgat rádiót, a TV-ben A hét műsorát kedveli különösen. (Sándor a gyár munkásszállásán lakik, Gyula albérletben, utóbbinak ezért nincs TV nézési lehetősége.) Hobbija egyiküknek sincs. Sándor moziba is jár, a westernfilmeket nézi meg szívesen. Nem takarékoskodnak különösebben. Fizetésük egy része élelmezésre, másik része ruházkodásra megy el. Gyula TV-re gyújt, de kocsira, vagy egyéb tartós háztartási cikkekre nem gondolnak. Könyvet sem vásárolnak, a gyár művelődési otthonának könyvtárát használták. Utazásra nincs igényük, nem voltak és nem is szándékoznak külföldre utazni. Gyula mint a gyár futballistája járt Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában az üveggyárak kapcsolata révén. Anyagilag ugyan megengedhetné magának, hogy külföldön is üdüljön, hogy világot lásson, de nincs rá igénye. Sándor mint II. osztályú tekéző, bejárta az egész országot. Sándor 1961-ben nősült először, majd a rövid életű házasság után elvált. Újból nősült, de kb. másfél év után elvált, s megint házasságot kötött első feleségével. Az első feleségétől négy, a második feleségétől egy gyermeke van. Ez utóbbi 16 éves, az ipari szakmunkásképző intézet üvegcsiszoló szakmunkástanulója. A többi gyermek még általános iskolás, de a legnagyobb fia üvegfúvó szeretne lenni. Ha sikerül felvételt nyernie a szakmunkásképző intézetbe, akkor segíteni fogja, „kéz alá veszi", hogy jó szakmunkás váljék belőle. Gyula 1962-ben nősült. Fia szerkezetlakatos a síküveggyárban, lánya az öblösüveggyárban finomcsiszoló, miután elvégezte az ipari szakmunkásképző iskolát. Gyula szintén elvált a feleségétől (a fiúk közül csak Imre kivétel), aki az üveggyárban szalagkezelő volt, majd segédgépész, de ezt a munkát fizikailag nem bírta, s így átnéző lett. Sándor a házasságkötés után mindjárt kapott egy padlás-szobát a gyártól, ahol önálló életet kezdhettek. (A szülei csak havi 1000,— Ft ellenében engedélyezték volna, hogy ott kezdjék el új életüket.) Mint jól dolgozó, s mint a gyári tekecsapat kiválósága kapott lakást a gyártól. Semmijük sem volt, mikor a padlás-szobát birtokba vették. Apránként rendezték be. Ott született 2 gyermekük. Ezt követően a gyári kolóniai lakások egyikének alsó részében kaptak egy szoba-konyha-spejzos lakást. A másik két gyermeke már itt született. A gyár 1977-ben Újaknán 2 db 18 lakásos összkomfortos házat építtetett a kolóniai lakások szanálása következtében, ott kaptak egy kétszobás lakást. Két évig élt itt együtt a család, majd elváltak. A feleség a gyermekekkel a lakásban maradt, míg Sándor beköltözött a gyár munkásszállására. Gyula is az üveggyár kolóniai lakásában kezdte az új életet, de nem önálló lakásban, hanem a szülei dohos, vizes, penészes egy szoba-konyhás lakásában, ahol a szobát soha sem fűtötték. Ott laktak egy évig, s ott született a kisfiúk. A két családnak már szűkös volt a kis lakás, s Gyula, mint a gyári futballcsapat tagja, kapott egy 5x5 méteres szobát a padlásrészben. Ott született meg második gyermekük. 1967-ben költöztek le a padlás-szobából egy földszintes szoba-konyhás-spejzos lakásba, szintén a kolóniába. 6 évig laktak ott. Az üveggyárban a család Mint már szóltam róla, a második üveggyári generáció közül Imre és Tibor nem vállalta a beszélgetést. Imre felesége és leánya, akik szintén az üveggyárban dolgoznak, válaszoltak kérdéseimre. A meny 1945-ben született Tatabányán. Édesapja bányász volt. Édesanyja 158