Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Taxner-Tóth Ernő. A Mózes dráma színpadi élete

Hevesi szeretett és tudott írni, továbbá — márcsak azért is, mert gyakran támadták — szívesen nyilatkozott. A történész olvasónak mégis az a benyomása, maga is érezte a mű gyöngéit, s ezért tartotta szükségesnek, hogy előzetesen megindokolja a bemutató színházi, irodalmi, sőt — talán szabad úgy fogalmazni: — politikai jelentőségét. A hangsiüy az utóbbira, nemzeti öntudat szolgálatára került. Gyanúnkat erősítheti, hogy Hevesi nem maga vállalta a rendezést, hanem a fiatal Siklóssy Pálra bízta. A szereposztással viszont igyekezett méltó rangot adni az előadásnak: Jászai Mari vezetésével több neves színészt is fölvonultatott. A bemutatót a sajtó jelentős színházi eseményként fogadta. A 8 Órai Újságban — amely előzőleg helyet adott Hevesi „védiratának" — Szász Károly akadémikus teljes tudományos fegyverzettel vonta kétségbe a bemutató indokoltságát. Egyaránt tagadta a Hevesi által hangsúlyozott drámai értékeket, és cáfolta a mű politikai utalásait, amelyeket egyszerűen belemagyarázásnak minősített. Sok tekintetben meggyőző érvelésén azonban átsüt Hevesi színházszemléletének konzervatív bírálata. Nem mulasztja el az alkalmat, hogy ismét szóvá ne tegye Az ember tragédiája új fölfogású rendezését, ne sajnálkozzék a Paulay-féle előadás elavulttá minősítésén. Ha valaha indokolt lett volna a Mózest bemutatni — írja — akkor kár volt elmulasztani az 1923-as centenáriumot, amikor még ez is jobb lett volna, mint a szecessziós Tragédia. A Mózes szereplői közül egyedül az élete utolsó évében járó Jászai Marit dicséri hosszabban mondván, addig van tragédiái légkör a színpadon, amíg ő jelen van. A címszerepet alakító Abonyi Gézát csak a fiatal Mózes megszemélyesítőjeként tartja jónak, a többiekről még ennyi elismerni valója sincs.

37 Találunk a darab kritikái között szinte reklámnak ható magasztaló sorokat. Sebestyén Ede szerint „Nagy irodalmi és színházi esemény Madách Mózes című drámájának előadása ... ez a dráma bővelkedik nagyszerűen felépített színpadi jelenetekben, örökös értékű gondolatokban . . ."

38 Dánielné Lengyel Laura figyelemre méltó összefüggést talál a költő lírai beállítottsága és a drámai kifejezés között, amit azzal egészít ki, hogy nagyon érthető írói vágynak minősíti a közönséggel való közvetlen kapcsolatteremtés szándékát. Magáról a darabról sok fenntartással szól. A színészek közül Abonyit dicséri, valamint Sugár Károly és Gabányi László alakítását a veszekedő zsidók jelenetében.

39 Lényegesen többet tudunk meg az előadásról Porzsolt Kálmán és Kárpáti Aurél kritikáiból. Porzsolt abból indult ki, hogy háromféle „tehetség egyesült Madách színpadi munkáiban: Elsősorban a nagy gondolkodó, a filozófus, másodsorban a költő, akinek messzeröptű fantáziája van, harmadsorban a drámaíró, akinek érzéke van a színpadi hatások és drámaiság iránt." A Tragédia színpadi sikere csoda, a mű igazán olvasva élvezhető. A Mózes-drámának csak a részleteiben érvényesülnek a műfaj erővonalai, a mű egészének epikai jellegét Madách nem tudta megváltoztatni. S ezen sem a Tragédiáénál erőteljesebb nyelv, sem az előadás művészi erőfeszítései nem tudtak segíteni.

40 Kárpáti Aurél szerint

41 a Mózes ,,a magányos férfi tragédiája". A költő híven követte a Bibliában előadott történetet, csak Mária figuráját adta saját képzeletéből hozzá, de ebben talán Bánk bán remineszcenciák is érvényesültek. Az, amikor Mózes megtudja származásának a titkát „a darab egyetlen fordulata, amelyből benső, drámai konfliktus csírázhatna ki. De Madách ennek kiélezését elejti." Ettől kezdve az epika uralkodik a színpadon. Ez, valamint a kelleténél kevesebb húzás okozza az előadás vontatottságát. „Egésszében véve a rendezés és a szereplők munkája inkább sikerültnek mondható. Különösen szép egy-egy stilizált tömegjelenet kék, vörös, sárga, zöld, lila és barna színfoltokból összetevődő harmóniája." A szereplők teljesítményét a többi kritikushoz hasonlóan 9* 131